2013. december 31., kedd

Ez is kipipálva!

Megígértem, hogy csak akkor írok, ha "van valami". Nos, ma volt. Az év utolsó napján az agyam megtréfált életem első igazi epilepsziás nagyrohamával. Eddig csak az absence-ekről volt saját élményes tapasztalatom...

Bementem Bori szobájába, képszakadás. Röppenésnyi emlékmorzsák arról, hogy fel akarok állni, kapaszkodom a gyerekbabakocsiba, de elgurul, majd ráesem a fababaházra, épp nem törik össze. Esek-kelek... Bori mellém térdel, majd szól, hogy hívjam fel a mamát. 

Amikor észhez tértem, észleltem, hogy összepisiltem magam, iszonyúan fáj a szám és a nyelvem, a pulcsim tele van nyállal... Kislányom elmesélte, hogy rángatóztam a padlón.

Kedves Sorstársam arra kért, hívjam az OITI-t. Hívtam. Azt mondta az ügyeletes orvos, hogy ha ilyen jól vagyok, hogy tudok vele beszélni kb. egy órával a roham után, akkor nincs ok aggodalomra. Fő, hogy legyen mellettem valaki. És majd ne felejtsem el megmondani január hatodikán a kezelőorvosomnak, hogy mi történt, mert lehet, hogy kell egy epigyógyszer is...


2013. december 23., hétfő

Boldogságos Karácsonyt

kívánok mindenkinek, akit -- természetesen nem szánt szándékkal, de mégis -- kifelejtettem volna a Küldöttek listájáról ezzel a dallal:


2013. december 13., péntek

Minden rendben, új frizurám van


Csak kibukik belőlem az exhibicionizmus... Növöget a hajam. Pedig még nem telt el félév azóta, hogy kihullt.  Kedves rokonom, Tündi, kicsit hozzáigazította a többit is. Ha jó idő lenne, így jármék az utcán is. Lehet, hogy ez marad most már öregasszonykoromig!! Végre megtaláltam a hozzám közelálló, kényelmes frizurát. :-))

2013. november 20., szerda

Itt a vége!


Komolyan. A mai nappal abbahagytam a kirakatban "ácsorgást". 

Nem akarok másokat felzaklatni a "kattogásaimmal", noha senkit sem köteleztem semmilyen módon arra, hogy ezt az oldalt olvasgassa. De a dicséretekből és a kritikákból éppúgy elég! Nincsen ugyanis elegendő verbális eszközöm arra, hogy a támadásokat visszaverjem, magamat megvédjem élőszóban, telefonban. És magyarázkodni sem szeretnék, főleg a lustaságomat nem kívánom kommentálni. Annyit azért hozzátennék, hogy nem igaz, hogy egész nap ezen a blogon ügyködök, vagy ezt tartom a figyelmem fókuszában. És igen, van ez a hit AK-s és pozitív gondolkodó körökben, hogy amire az ember figyel, az megnő (ezt a fiúk gondolom jobban tudják), és amit a figyelmünk fókuszában tartunk, amire koncentrálunk, az belép az életünkbe. Nem hiszem, hogy ez a blog tartja fenn a tüneteimet, és azért nem reagált a szervezetem a sugárra, hogy legyen miről panaszkodni... 

Azoktól is elnézést szeretnék kérni, akik azt képzelik rólam, hogy még mindig az az ember vagyok, aki huszonegynéhány évvel ezelőtt voltam, BCs barátnője. Figyelem! Azóta RENGETEG idő telt el, sok minden történt mindenkivel...

Van, aki boxzsákot püföl, van, aki kimegy az erdőbe ordibálni -- kinek-kinek a temperamentuma, karaktere szerint -- én meg írok. Visszatérek a jól bevált A/5-ös spirálfüzetekhez és töltőtollakhoz. A saját nyugalmam érdekében.

Köszönöm mindenkinek, aki önmagamtól akar megvédeni. 
Mindenkinek kívánok hosszú, egészséges életet! :-)

December 9-én megyek a következő adag gyógyszerért, február 10-én MR-re. Más nincs. 

Megerősítés az elhatározásomhoz: ma reggel szíven ütött, hogy az az esemény, amelynek minden részletére világosan és pontosan emlékszem, meg sem történt!!! 

2013. november 13., szerda

Töprengések elalvás előtt

Ízlelgessük hát a szavakat: gyó-gyít-hat-at-lan be-teg-ség... Ez csak annyit jelenthet, hogy mostanában születik majd meg, vagy jár éppen egyetemre az a generáció, amelyik képes lesz daganatos betegségeket gyógyítani.

Egyszerűen azt érzem, hogy nem rólam szól a dolog. Mintha pár lépés távolságot tartanék köztem és a beteg agyú, jelenleg éppen a Földön élő lény(em) között... Majdnem azt írtam, hogy halálkomolyan, de rájöttem, ez a viccelődési kényszerem sem oké. Olyannyira nem, hogy szerepel ezen az oldalon. IV.A.2.c) Egyéb, a frontális lebeny kiterjedt sérülésére utaló neurológiai jelek című tünetlista egyik tételeként. Hamarosan összeszedem a saját listámat, mert olyan szépen bővülget... Csak eddig szemellenzősen direkt nem figyeltem magam!

Érdekesség, ami nekem nem tűnt fel: a kőgyűjtős képen Bori mellett egy KŐSZÍV található a kezénél. Ha anya érzelmileg elsivárosodik, a gyermek kőszívet talál a tóparton. Borzasztó belegondolni is! Az eszemmel tudom, hogy szeretem, csak éppen nem érzem!!! Tessék, itt a felmentés a párkapcsolati képtelenségem felelőssége alól... Minden más csak kifogáskeresés volt a részemről bizonyára. A daganat ránőtt az agyam szívére, érzelmi központjára, és nem  vagyok képes szeretetet érezni. Már csak ezért is gondolom a Gonosz művének ezt a kórt. Egyszer valamikor régen valamely tettemmel szabad teret engedtem neki a belépésre. Ha kicsit csendben maradok, és befelé figyelek, szinte tudom is...

Dr. Varga Tibornak és feleségének, Katinak köszönhetően járhatok a SzentKorona Szabadegyetemre. Kész szerencse, hogy nem kell vizsgázni, zh-kat írni. Nagy bajban lennék, azt hiszem, ha számot kellene adnom az elsajátított tudásanyagból...

2013. november 12., kedd

Tévhitekről, igazságokról

"A példáddal sokat segítesz, hogyan lehet őszintén - a valóságnak megfelelően - szembenézni önmagammal, s az élettel (itt, a földi vándorúton) általában. S hogy el is bírjam azt, amivel találkozom kinn és benn, s még föl is tudjak állni belőle. Új, erősebb emberként. ..."

Gergár Mária írta Kővári Gabriellának 2013. 11. 13-án


Nagyon örülök Mária sorainak, mert megfog, hogy lelkileg és mentálisan mennyire rezonál velem! Engedelmével kitettem ide is! Minden szava igaz, noha kissé túlzónak és pár helyütt túláradóan szépnek éreztem első olvasásra. De valóban, a külvilág eseményei "csak" tükrök. Gyűjtögetem a kincseimet, amit az átlépéskor viszek majd magammal.



Kiderült, mert rákérdeztem, hogy az Amerikai úton a hetvenes évek végétől mikrosebészeti eljárással műtenek mindenkit, ez nem egy nemrégiben felfedezett csodamódszer szemben azzal, ami Cs. A.-ról terjed, és amit én is úgy tudtam... Ha valakin nem tudnak segíteni az OITI-ben, akkor másutt sem, más sem. Azt már csak én teszem hozzá, hogy itt, Magyarországon.

Lévén, inoperábilis vagyok, mindazonáltal majd egyszer valamikor a távoli jövőben elképzelhető, hogy lesz egy életmentő műtétem a legvégén...

A "hogyan halnak meg az agydaganatosok" brutálisnak tűnő, sokkoló, de engem foglalkoztató kérdésre a válasz az, hogy egyre aluszékonyabbak és fáradtabbak lesznek, mígnem egyszer csak elalszanak. Emberi méltóságukat megőrizve, szemben az orrlyukon keresztül táplált, vért fröcsögő gégerákosokkal vagy tüdőrákosokkal. Ami engem illet, ha már menni kell, tegyünk egy idő- és dimenzióugrást Katyinba, és intézzük el egy tarkónlövéssel. Nem vagyok pesszimista, félre ne értsen senki. Csak ha már humánus módszerekről esik szó... 

Az első kemós éjszakám után

Tegnap megírtam a "kajanaplómat" a gyógyszer-bevételek időpontjainak gondos feltüntetésével. Ez majd visz valami rendet a napjaimba. Nem számoltam azzal, hogy nem leszek jól. Más rosszul van, én majd nem! Hiába a szent elhatározásom, mégis egész éjjel iszonyúan hasogatósan fájt a fejem. Nem csoda, hiszen terepasztallá vált a belseje! Sok-sok apró sárkányölő Szent György figura rohanta meg a gonoszokat.

Gyógyszerkúra

Ezek lesznek a mindennapi betevőim. 5 nap gyógyszer, 23 nap szünet.
Minden ilyen ciklus után ambuláns vizsgálatra megyek!


A szedési tájékoztató szerint:
"Bevált gyógyszerbevétel: ebéd 13 órakor, 15:30-kor hányáscsillapító, 16 órakor temozolomide, vacsora 18 órakor, majd szauna a wellness részlegben. :-)))))) 


Anya nagyon beteg, Borikám

Rettentően kimerült voltam kedd este, úgyhogy inkább szerdán hajnali 4-kor magamtól ébredve írom meg, hogy "na mi volt".

Hát ezen is túlestem. Kedden, életemben másodjára fordult elő, hogy az elmém nem tudott hová visszakapaszkodni emlékkeresés közben. Ami nem is lett volna nagy baj, ha nem éppen arra nem emlékeztem volna, hogy az Amerikai útról hogyan is kell eljutni a földalatti legközelebbi (Mexikói úti) állomására, hogy aztán a Deák téren átszállva a piros metróra, eljussak a Déliig. Nem részletezem, milyen kétségbeejtő, hogy erőltetem az agyam, „nem lehetek ilyen hülye, már hányszor jártam erre, behunyt szemmel is eltalálok”, és nem, mégsem, csak kevergek a húszkilós hátizsákommal a környező utcákban, sokadszorra, egyre kimerültebben és kétségbeesettebben, a sírás határán. 

Valahogy, a belső iránytűmre hagyatkozva, ami egyszer már meglepően jól működött (Ki tudja hogyan, mert tudatosan én ugyan nem emlékeztem rá, miképpen is jutok el a barátnőmhöz az Abonyi útra, csak mentem-mentem, és egyszer csak ott álltam a háza előtt legnagyobb meglepetésemre. Ráadásul a belső kis eldugott utcákon közlekedve – gyalog.) Kellenek ezek a tájékozódási siker-ellenpéldák, hogy ne higgyem magamról azt, hogy demens, elkóborló 39 éves öregasszonnyá tesz az egyre terebélyesebb sejtszaporulat. Szóval sikerült eltalálnom a Déli pályaudvarra, haza is értem, nem a rendőrök vittek haza, mint egy demenciás , kódorgó öreget... :-)

Leleteket böngészni nem jó. A sajátunkat sem, pláne nem a másét. Ezért röviden leírom, mi a helyzet, és itt kérek elnézést ismét a kedves-aranyos érdeklődő ismerőseimtől, hogy nem fogok tudni mindenkinek külön válaszolni. Tehát a sugárkezelés önmagában nem pusztítja el és nem készteti stagnálásra a tumorsejteket. A sugár a kemóval együtt hatásos. Állítólag. De én annyira tiltakoztam a kemó ellen! Ezt tudtam, de bebeszéltem magamnak, hogy az én esetemben másképp lesz. El kellene már fogadnom végre, hogy én sem vagyok Isten különleges teremtménye, „csak” ember, és ez éppen elég. Na, de én az önbecsapás nagymestereként képes vagyok valóságosként gondolni arra, hogy másnak azért nem sikerül, mert nem akarta eléggé, én viszont nagyon, nekem sikerülni fog. Micsoda önhittség ez a részemről!

Tehát íme a hétfői lelet – 2013. 11. 11.

MRI Vizsgálat

Összehasonlítva a 2013. 06.06-i MR vizsgálattal:

Jelenleg is látható jobb túlsúllyal mindkét oldalra kiterjedő frontális tumor, ami az elülső kamrarészeket comprimálja, és kontrasztanyag adása után kiterjedt foltos halmozást mutat. Az elváltozás mérete jelentősen nőtt, jelenleg kb. 4 x 6 cm nagyságú. Az elváltozás körül, főleg jobb oldalon kiterjedt ödéma figyelhető meg.

Vélemény:
Jelentős progessiot mutató jobb túlsúlyú bifrontális glioma rec.

A neuro-onkológusi lelet pedig:

Statusrögzítő MR vizsgálaton a júniusi MR-hez képest progresszió látható, de nem tudjuk, milyen volt a besugárzás megkezdésekor – mindenesetre jelentős tumortömeg látható, mély frontalis, parasagittalis állományban, corpus callosum érintettséggel. Feje fáj, memóriaproblémái vannak. Kemotherápiás kezelés megkezdése javasolt. A felajánlott kezelést elfogadja. Gyógyszerek részletezése…stb.

A 11-esek rendben is voltak, azonban a 86-os sorszám kézhez vételekor már tudtam, hogy ez is egy jel, számomra rossz előjelű üzenettartalommal és értelmezési tartománnyal. Ha összeadjuk a számjegyeket, az 5-öst kapjuk. Hamvas Béla szerint a betegség száma az ötös. In: HAMVAS BÉLA: Scientia sacra II. kötet, 1. rész Az őskori emberiség szellemi hagyománya (1943-1944) MEDIO KIADÓ, 1995. 110.o. A betegség és az ötös szám analógiája 

Különös, amikor ezek a lét-titkok az ember saját életében jelennek meg. Mondtam is édesanyámnak, aki hétfőn még elkísért, hogy nem lesz ám jó a leletem, tudom, érzem. Több dolog is hírt adott már a kedvezőtlen alakulásról, és a tüneteim – később részletezem – csak elenyészően kevés információval szolgáltak e tény alátámasztásához. Az események, a folyamatosan összefüggő véletlenek, a belső megéléseim és a léten túliból érkező „bevillanások”, erőteljes tudata annak, hogy „Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva.” Mondhatnánk, könnyű annak transzcendens élményekhez jutni éber, nappali állapotban, segédeszközök nélkül, akinek az agyát egy megkergült packman rágcsálja fel sejtről sejtre haladva... De mélyen hiszem, hogy esetemben nem erről van szó!

Van abban is valami kifejezetten vicces-beteges, hogy én a leleteken sem azon húzom fel magam, amit tartalmaznak, hanem a helyesírási (tudom, elütések!) hibákon...  Ellenben gazdagodtunk egy új, szépen alliteráló kifejezéssel: tumortömeg. :-)

Kedden reggel vérvétel után --  minden rendben a véremben, indulhat a kemo!! Hurráááá!!! -- visszamentem a kedves, fiatal orvosomhoz. Inoperábilis vagyok, tudtam meg. Majd egyszer valamikor lesz még egy életmentő műtétem, azonban ebben a struktúrában a daganat műthetetlen. Az agydaganatosok nem úgy halnak meg, ahogy gondolni véltem. Nem állnak le a szervek sorban, hanem egyre aluszékonyabbá válnak, majd egyszer nem ébrednek fel. Szép, emberhez méltó módon. Lehet örülni, hogy nem vért spriccelő gégerákos vagy tüdőrákos lettem, mert az igazán emberi méltóságellenes módja a bolygóról távozásnak. De hát hol van az még!

A folyosón várakozva egy varratszedésről kijött idős néni mellett ültem, és felfedeztem magamban az irigység távoli érzését. (De jó, hogy neki műtötték, mehet haza, kész, nincs ez az őrületes, idegtépő hercehurca. Valahogy így.)

Hírek

Nem szeretném jobban dramatizálni a dolgokat, mint amennyire azok önmagukban is drámaiak.
Beszéljenek helyettem a leleteim...
Leletek (Látszanak a képek az albumban?)

2013. november 7., csütörtök

Még hármat kell aludnom...

... és megyek MR-kontrollra. Hétfőn derül ki, 1. kell-e kemoterápiás kapszulát szednem, illetve azt, hogy 2. volt-e valami értelme a sugárkezelésnek egyáltalán...

Remélem, hogy 1. nem, 2. igen.

Most nem tudok pozitív lenni, a vegetatív idegrendszerem átvette a hatalmat fölöttem...
Szómagyarázat következik: a pánik az az, amikor a Gladiátor című filmben az arénába lépés előtt állnak a láncos buzogányt pörgető alakot sejtető kerítés előtt, és az egyikük bepisil...

Sajnos, szinte minden ismerősöm beleesik a "mitől alakult ki a daganatom?" végtelenített, mélybe húzó gondolatörvényébe, és mentőövként alkalmaz parányi, inkább haszontalan semmint hasznos fűszálakat.

Hosszú éveim tapasztalatai alapján azt mondom, NE keressétek az okokat, nincs értelme! VALAMI miatt lett, mert lenni akart. Én is sokáig hittem benne, hogy ha zsírt eszem némi kis proteinnel, akkor nem lesz miből táplálkoznia a daganatsejteknek. Nos, nem így történt, ettől még lehet, hogy másnak sikerülhet daganatsejteket gyilkolászni zsírral. Van, akinek a meditáció és a vizualizációs gyakorlatok segítenek, illetve az energiagyógyászat különféle formái. Én őszintén hiszem, hogy MINDEN placebo, a szónak abban az értelmében, hogy ha hiszel benne, ha tudsz hinni benne, és ez belülről jön, nem magadra erőszakolod, akkor lehet, hogy beindíthatja az öngyógyító folyamatokat. Lehet... Én ennél többet nem tudok, és vitatkozni sem akarok senkivel.

Inkább javaslok egy mókás videót, a Homeopátiás sürgősségi című angol jelenetet.


2013. október 2., szerda

Agy vs. elme avagy mind over matter


Pedig megfogadtam, hogy az én hurráoptimista, égi létrán kapaszkodó, eszméletlen pozitív hozzáállásomba nem fér bele a panaszkodás, hiszen minden egyes napot megköszönök a Jóistennek, hogy itt lehetek azokkal, akiket szeretek, mégis kikívánkozik belőlem az igazság.

...és mert nem akarok senkit azzal áltatni, hogy a sugárkezelés "csak ennyi": bemegy, gép alá fekszik, kihullatja a haját meg elvékonyíttatja a szemöldökét és kész, nem kell ezt túlragozni.

Természetesen továbbra is azt gondolom, hogy eszem ágában sincs elhinni, hogy beteg  volnék. Ámde sajnos ez valóban olyan kórság, hogy a jó hangulat és közérzet messze nem árulkodik arról, hogy milyen pusztítás dúl odabent.

Bár hétfőn volt harmadik hete, hogy befejeződött a mindennapos Bp-re vonatozás, még mindig nagyon fáradékony vagyok. Egy hete elkezdtem bicóval vinni Borit az oviba. Azt hittem, könnyedén megy nekem oda-vissza 3 km letekerése. Hát nagyon nem így van... Amint hazaérek, el kell feküdnöm, van mikor el is alszom. Az, hogy viszem is és megyek is érte, már nem megy. Kierkegaard-osan: vagy-vagy. Este 8 körül én könyörgök Borinak, hogy most már hadd aludjak, mert olyan ólmos fáradtság tör rám, hogy úgy érzem, menten elájulok, ha nem helyezkedhetek vízszintesbe.

A folyamatos fázékonyságtól szenvedek a legjobban. Nem gondoltam volna, hogy ennyit számít a haj a hőérzet szempontjából. Most is két pulcsiban, két zokniban vagyok, a kezem jéghideg, de van már szobakesztyűm, illetve usankában alszom. Szép látvány lehetek.

Van parókám, nem is egy. De minthogy a fejbőröm nagyon érzékeny, a belső varrások mély, fájdalmas csíkokat vágnak bele már pár órás viselet után is. Nagy megkönnyebbülés, ha nem kell hordanom. Az utcában szerintem már mindenki látott kopaszon. Amikor anyukám visz el bevásárolni, vagy táncházba, le is kapom a kocsiban rögtön.

Számomra az egyik legkellemetlenebb, hogy botrányosan rossz a memóriám. A rövidtávú. Mindent felírok, illetve felveszek diktafonnal. Van, aki azzal biztat, hogy ez a korral is jár.
Hát persze.

Már a kezelések alatt elkezdődött a derékfájdalmam, és azóta is tart. Konkrétan a jobb vesém tájéka fáj. Állandóan azt érzem, menten bepisilek, ha most rögtön nem szaladok. Rendszerint erre az érzésre is ébredek fel hajnalonta. Még az OOI-ben végeztek rajtam teljes ultrahangos belső szervi kivizsgálást, ámde minden rendben. Egyedül annyi derült ki, hogy a májamon van egy hemangióma, ami nem hiba, hanem tulajdonság. Gorbacsov a homlokán viselte. A rejtélyt, hogy miért kell folyton pisilnem, ha meg sem vagyok fázva, Zsó oldotta meg, akinek ezúton is köszönöm az információt: a vese és az agy egy meridiánon helyezkedik el. Ha ezt előbb tudtam volna, nem töltök feleslegesen egy egész szombat reggelt az ügyeleten pár hete teljesen eredménytelenül.

Szóval lassítanom kell a tempón. Kénytelen vagyok beismerni, hogy az egyesek szerint természetellenesen vigyorgó képeim ellenére sem vagyok már az és olyan, aki valaha voltam... és talán már soha nem is leszek.

Viszont vagyok, élek, senkinek nem kell engem tolókocsiban tologatnia, és nem ment el az eszem sem. Pedig ezektől tartottam a legjobban.


2013. szeptember 22., vasárnap

2013. szeptember 21., szombat

Kontroll MR, Erő és Igazság


November 11-én kiderül a fejemben lakozó Igazság.

Tudom, lesznek, akik berzenkednek az efféle "ezoterikus" -- ez esetben hermetikus -- utalások ellen, azonban én mégis idehivatkozom a Tarot 11-es lapját. Már harmadszor kerül elő a Történetem utóbbi napjai során... Tisztában vagyok vele, hogy az ún. jeleket nem lehet objektíven értékelni, mindazonáltal eszem ágában sincs objektíven megítélni a saját, teljesen szubjektív, egyéni megéléseimet. ;-)

Tehát meredek dolgok következnek:



2013. szeptember 17., kedd

Onkológiai Kutatás - Fejlesztés


Találtam egy vonatkozó videó-sorozatot, amelyben -- sok egyéb, tévhiteket eloszlató információ mellett -- jól látható a besugárzó készülék is, továbbá elmagyarázzák, hogy mi is a sugárkezelés.

Onkológiai Kutatás - Fejlesztés
http://youtu.be/35CDXZNmpzk

10:25-től pedig látszik maga a gép, ami alatt én is feküdtem odaerősítve a fejemnél, illetve a maszkomnál fogva.

Interjú(k)


Dr. Lövey József szóbeli engedélyével közlöm az alábbi interjúrészletet:

– Doktor úr, az agydaganat nem rák. Miért nem az, ha egyszer ugyanúgy kezelik, mint a rákokat?

– Azért, mert a 'rák' egy teljesen laikus kifejezés. Azért hívjuk ráknak, mert a bőrön lévő bőrdaganat úgy nézett ki, mint a ráknak a nyúlványai, de ma már annyiféle "rákos" megbetegedés van... A rosszindulatú daganatok egy részét hívják ráknak, orvosi megközelítésben a hámeredetű daganatokat hívjuk ráknak.

Az agydaganat másképpen is viselkedik, mert áttéteket szinte nem ad. Van egyfajta, a meduloblasztóma az csinál ilyet, de a tipikus agydaganatok soha nem képeznek áttétet a szervezetben, szemben az ún. "rákos" daganatokkal, amelyek viszont képeznek metasztázisokat. Egy olyan daganat, mint a magáé, egy O2 hosszú ideig ott van bent az agyban, és semmit nem okoz.

Egy tüdőrák viszont nem szokott "nyaralni" picikét a szervezetben, hanem elkezd növekedni. Végső soron persze nagyon hasonlóak egymáshoz,mert ha nem teszünk vele semmit, akkor valamilyen módon növekszik. Hasonlítanak abban is, hogy végtelen növekedésre vannak beállítva.

– Nekem volt 2005 augusztusában egy montis balesetem. A csillebérci 24 órás montis váltón vettem részt. Úgy ért véget, hogy a Szent János kórházban tértem magamhoz. Ott készítettek egy koponyaröntgent, ami semmit nem mutatott ki. Összefüggésben lehet-e az eséssel az agydaganat?


– Nem valószínű. A koponyasérülés relatíve gyakori, és ezekből nem lesz daganat. Valószínű inkább genetikai háttér játszik szerepet, amelyről ma még nem tudjuk megmondani, hogy micsoda.

– Lehet-e előre tudni, hogy kinek lesz agydaganata? Hogyan kell élni, hogy biztosan LEGYEN?


– Nagyon kevés dolgot tudunk. A gyerekkori sugárzás ki tudja váltani. Akit gyerekkori agydaganat miatt sugaraztunk – a gyerekkori agydaganat viszonylag gyakori dolog – ott látjuk, hogy 20-30 évvel később egy másik daganat alakul ki. Nekem is volt egy ilyen betegem, akinél így volt, de más, egészen biztos dolgot nemigen tudunk, hogy mitől lesz valakinek agydaganata.

– Ennek megfelelően nem is tudok mit tenni ellene, ugye?


– Nem, nem tudunk semmilyen konkrét lépéseket azon kívül, hogy pozitívan áll hozzá, és meg akar gyógyulni!

– Én abszolút pozitívan állok hozzá!


– Ez viszont, biztosan tudom mondani, hogy számít!

– Továbbra sem szedek semmilyen táplálékkiegészítőt, semmiféle daganatellenes szert.


– Nem is kell.

– Az a döbbenetes, hogy megerősödött a körmöm!


– Fantasztikus! Ami a hajából elment, bement a körmébe! – és ezen a ponton nevetgéltünk.

– Tehát akkor speciális diétával sem lehet befolyásolni az agydaganat állapotát.


– Nem. Nem tudjuk, hogy lehet-e.

– Összefüggésbe hozható-e a stresszel?

– Nem. Mondjuk úgy, hogy nem tudunk róla.

– Hogyan készüljek fel a kemoterápiára?

– A kemoterápiára nagyon nem kell felkészülnie – ha egyáltalán lesz! Én ennek nagyon nem akarok elébemenni, majd a neuro-onkológussal megbeszélik, hogy mi legyen – mindenképpen kell kontrollvizsgálat. Ez a kemoterápia nem annyira szörnyűséges, egy kapszula szedését jelenti, nem szokott nagy hányingerrel járni, hajhullást ez már nem okoz. Ami fontos kérdés, a fiatal hölgyek esetében látjuk, de azt is csak 2%-ban, az a vérképzés csökkenése. A vérlemezke száma lecsökken a sugarazás hatására. Ezt érezni nem lehet, ha nullára lecsökken, vérezni kezdhet.

– A ciklusomat felborította a sugarazás.

– Ez furcsa, mert nem kéne. Ebben lehet pszichés komponens is persze, de elviekben nem kéne, hogy felborítsa. De hát egy nő működését ki érti, ugye? – és itt megint kacagtunk egy sort.

– Nagyon szépen köszönöm az interjút!

– Vigyázzon magára! Tegye be nyugodtan a blogba! És remélem, nem lesz rám különösebben szüksége.

Képek II. rész


2013. szeptember 2., hétfő

With my favourite English teacher ever!

A "nincsenek véletlenek" témaköréhez tartozik a mai találkozás is. 






"Véletlenek"

Olyan, mintha valaki odafentről tologatná a bábuit a Nagy Sakktáblán...
Nem először fordult ma elő, hogy éppen akkor, éppen ott, teljesen "véletlenül", de leginkább váratlanul bukkant fel valaki az életem történéseiben...

És utólag mindig beigazolódni látszik, hogy nincsenek úgy igazából véletlenek. Ezen már újabban csak mosolygok. Lehet vitatkozni persze, hogy de milyen Isten az olyan, aki agydaganattal sújtja a benne hívőt, ámde én mégiscsak azt gondolom, hogy a Valóság szövetében vannak felfeslett lyukak, ahová beilleszkednek a váratlan, nem vélt események és találkozások.

A vitatkozós hozzászólások között megírtam, hogy szemben az eredeti elhatározásommal -- nevezetesen, hogy visszautasítom a kezeléseket -- meggondoltam magam. Ugyanis egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy jó döntést hoztam. Sőt. Furdalt a lelkiismeret, hogy "az Öreg" valamit eltervezett számomra, én pedig visszakozok. A döntésembe belejátszott az is, hogy sokat beszélgettem oligo-túlélőkkel, akik sajnos nincsenek jó passzban.

Minden este imádkoztam, és kértem, hogy segítsen, mert nem tudom, mit tegyek. Azt érzem, hogy valamiért alá kell vetnem magam, de én nem teszem...  A családunkban előfordult sugárterápia utáni elhalálozások sem éppen a cselekvési szándékomat erősítették.

Gyötrődtem hosszú, álmatlan éjszakákon át. Amikor is egy szombati napon elhívtak Nagykanizsára egy gyógyító napra karizmatikus keresztény ismeretlen ismerőseim. Köszönöm annak (GZ), aki közbenjárt értem.

A gyógyítás alatt tényleges fizikai kontaktus nélkül "érintett meg" Zakariás atya. Mintha egy mágnes lett volna a kezeiben, és a bensőmből odahúzott volna magához "valamit". Amikor harmadszorra álltam előtte, az általa meghívott Szentlélek hatalmasat taszított rajtam. Miközben a ragyogó mennyezetet tanulmányoztam zokogva a templom kövén fekve, arra gondoltam, hogy honnan lehet megkülönböztetni vajon, hogy ez az erő honnan érkezik... Mert ugyanezt tudja jónéhány ismerősöm is, akik az egyház szerint nyilvánvalóan ördögi praktikákat űznek...

Különös volt, hogy a plébánia a SUGÁR úton volt. Érintve éreztem magam, hiszen ugye éppen akkor "sugárszökevény" voltam... Így történt, hogy igazán arcba- és gyomorbavágó, egyértelmű JELet kaptam. Másnap felhívtam a kezelőorvosomat, aki örömmel várt. Az ambuláns lapomra ráírták, hogy "jól együttműködő". Úristen, milyen akkor a nemjól? :-) Én 3 egész hétig bujkáltam...

2013. augusztus 31., szombat

Senki nem tudhat nálam többet rólam


Kedves "Nézőim"!

TÉNYLEG jól vagyok, és NINCS szükségem segítségre!!!
Ha lenne, már rég járnék onko-pszichológushoz (aki velem ellentétben soha nem esett át 25 alkalomnyi sugárkezelésen), vagy inkább a kognitív Szendihez...  De nincs. :-)

Az önbizalmam -- meg a lelkem -- hálistennek teljesen rendben van. Nem érzékelem a "nőiességem megcsonkításának", vagy nem is tudom, miféle traumát magyaráznak bele az ológusok/áterek... a haj ún. elvesztésébe.

Én simán felvállalnám ezt a frizurát is, de az anyukám, aki a kötelező kísérőm, nem engedi... pedig azt mondja, nem szégyell...

Talán inkább ezt kellene megpszichologizálni, hogy miért az anyám a kísérőm 39 éves koromban...

2013. augusztus 29., csütörtök

Még 6 sugárnyaláb...


Szinte hihetetlen, de hamarosan véget ér a sugárkezelés, és majd jöhet a kemoterápia.
Kifejezetten jól éreztem magam mindezidáig, sőt tegnap óta különösen.

Azt hiszem, módosítottak a 3 "belövési" területen, és emiatt nem vagyok már fáradékony, nem szédölgök, sőt a rövidtávú memóriám is alakulgat. Már nem csak eszembe jutnak nagy horderejű dolgok (hol a vonatjegy, hova tettem Borit stb.), de az is ESZEMBE JUT, hogy megfeledkeztem korábban bizonyos dolgokról. Remek érzés :-)

Azt hiszem, fogok majd hiányozni a bácsiknak.
Nem kis túlzással állíthatom, bearanyoztam a napjukat! :-))

A kezelőszemélyzet nagyon rendes velem, sokat segít nekem a hozzá(m)állásuk.

Jó hülyén ment el ez a nyár is... Szegény kis Borikának mindenképp...

Ui.: Google Fiókkal rendelkező felhasználók nyugodtan kommentelhetnek. Miután elolvastam, engedélyezem, hogy a blogban is megjelenjenek az értékes gondolataitok. 

2013. augusztus 19., hétfő

A kopasz... hmmm... énekesnő...



Magamról hirtelen most ez a Ionescu-darab jut eszembe...

(Jézusmária, agydaganatos vagy, és mégis olyan színműveken jár az eszed, amelyeket sosem láttál,  csak hallottál róla? Ne haragudj, de ez az egész nekem túl HITELTELEN.)



2013. augusztus 15., csütörtök

Kedves Blogolvasók!

Míg a nép a belvárosban mulatozik , addig én végre végig tudtam olvasni az ÖSSZES hsz-t, ééés nem ment fel a vérnyomásom!!!
Nagyon különös, hogy sem B, sem én nem tudok rájönni arra, hogy ki a csuda lehet G??? Bringázik is meg eü-s is, meg nem tom még mit össze nem handabandázott magáról.... Ő ismer minket, mi meg nem őt.
Gondoltam egy miskolci neurológusra, de ő nem alacsonyodna le ehhez a stílhez... Mivel nagyon fájt a fejbőröm (nyilván, hiszen NEM egészséges...), már két napja letolattam a félméternyi hajam. Nem volt bennem annyi lelkierő, hogy ezt jóval az esemény -- az elodázhatatlan hajhullás -- előtt megtegyem, mint anno 2008 őszén.
Valami csodában reménykedtem, mint rendesen, hogy nekem NEM hullik majd... De bizony hullott. Konzultáltam a kezelőhölgyemmel -- minden nap elfelejtem a nevét mint abban a filmben, tudjátok... --, elmondta, hogy mit KELL sürgősen tennem, és én még aznap este elmentem anyukámmal és Borikánkkal a teszkógazdaságos fodrászatba, hogy megszabadítsanak a berasztásodott, összepulikutyásodott hajcsomóimtól. Köszönöm az ötletet az ötletadónak, és itt is elnézést kérek Tünditől, aki mára várt volna.
Majd lesz kép is, még egyelőre hullatom azt, ami megmaradt...Kérésre (és természetesen felbélyegezett és megcímzett válaszboríték ellenében) küldök belőle mintát... ha kéritek. GATTACA-rajongók DNS-mintát is kérhetnek belőle. Gyanítom, így könnyen kiderül, milyen gyereket NE akarjatok majd magatoknak. 1p19q kodelécióra figyelni ám!!! ;-)

2013. augusztus 10., szombat

Heti jelentés

A lehető legprimitívebben igyekszem fogalmazni, hogy G is megértse...

Tegnap túlestem a 12. besugárzáson.
Elkezdett hullani a hajam...
Végül is megígérték a kezelőben a hölgyek, hogy nekem is hullani kezd majd, nem úszhatom meg én sem.
Egyelőre nem látványos a dolog.
Remélem, hogy nem is lesz sosem irokéz frizurám...