…és mivel most is elég zaklatott állapotban vagyok, végre
megírom ezt a kerek egy hónapja magamban őrizgetett, formálgatott bejegyzést. Már
az elején leszögezem, hogy szándékosan nem akarok megbántani senkit. Szerintem
szíve joga mindenkinek abban hinni, amiben akar vagy amiben tud. Nem kételkedem
a placebo-effektben, így ha valaki a citromos szódabikarbóna tumorsejtölő
hatásában leli meg a saját „csodaszerét”, ám legyen, én nem beszélek le senkit
semmiről, hiszen ki tudja, kit mi gyógyít (meg), kin mi segít. Nekem a Jóisten
a „plüssmacim”, akihez esténként fohászkodok még egy napért, aztán a
következőért, és így tovább. Vannak, akik meg éppen benne nem hisznek. Az ő
dolguk, én nem bántok senkit a hitéért. De tőlem továbbra se kérje senki, hogy
vegyek (csak próbaképpen) nanotechnológiás krémet, gyógygombát, ilyen-olyan
csúcsvitaminokat, MLM-rendszerben árusított, kifejezetten rákellenesnek vélt készítményeket.
(Hoppá! Nincs egyetlen rák, így egyetlen rákgyógyszer sem létezhet, amit „az
orvosok titkolnak” előlünk…)
Felháborító igen, hogy rajtam az MR-eredményeim tükrében
állítható, hogy segít a kemókapszula, amely mint tudjuk nem más, mint sejtméreg,
az orv doktorok és a gyógyszerlobbi összeesküvésének egyik eszköze az emberiség kiirtása
érdekében. Míg mások ismerősei, rokonai, akiken aztán valóban kipróbáltak mindenféle
kvantumplazma generátoros kezelést, atlantiszi gyógymágiát, hordtak magukon,
magukkal köveket-kristályokat, átrendezték a lakásukat, ágyaikat nem érhette
semmiféle földi és égi sugárzás, elektroszmog, ették-itták a csodaszereket
hónapszám, és lám, szegények, mégis fogták magukat és meghaltak! Nekem meg a
káanyukámat, hogy rajtam segít a Temozolomide, ami az emberiségellenes illuminátus-szabadkőműves
terv részeként… bla-bla… de nem írom le még egyszer, bővebben lásd a megfelelő
honlapokon, tele van velük a fészbúk meg a net úgy általában.
Jó, ki tudja, lehet, hogy elbízom magam én is… De szépen
kérek MINDENKIT, hogy ne akarjon nekem „csak az én érdekemben” és „csak
elkötelezettség nélküli kipróbálásra ajánlani” semmiféle szert, kapszulát, krémet, tablettát és italt és lekvárt se,
mert se kedvem, se pénzem effélékre, de ha lenne is, közbeszólna az elmém,
amelyet mostanában ezeken a blogokon pallérozok: http://kodpiszkalo.blog.hu/
és http://alimento.blog.hu/
Semmit nem eszek meg, nyelek le, kenek magamra vagy próbálok ki, amire nem a neuro-onkológus kezelőorvosom késztet.
És igen, bizonyára van „lelki oka” is a betegségeknek, nem
kétlem. Voltam én is családállításon, és jártam egy igen kedves, aranyos hölgyhöz
jungi szerepszemélyiségekkel dolgozó beszélgetésre, és sokat írtam a
családomról szép füzetekbe. Igen, szerintem feldolgoztam a lelki gubancaimat. Lényegesen
kevesebbet (anyukám által igazolhatóan!) „lelkizek”, borongok, sirdogálok, mint
akár 5 évvel ezelőtt is. Megbocsátottam mindenkinek mindazt, amivel megbántott,
hiszen ők éppen azt a maximumot tudták életük abban a pillanatában nyújtani
nekem, még ha én másképp is éltem meg a történések idején. Van rálátásom a
családi gubancainkra, az ún. „blokkokra”, igen, ahogy a Harcosok klubjában is
elhangzik: „Apu elcseszett élete vagyok”… De apu már nincsen. Ahogy az akkori
Gabi sincsen már…
Na szóval nem akarok cinikus lenni, és olyat írni, hogy:
Bocsánatot kérek, hogy engem gyógyít(ani tűnik) a Temozolomide kemókapszula, míg
mások meg ezzel vagy enélkül is, de meghalnak. Mindazonáltal, mégis ilyenek
járnak a fejemben annak a néhány üzenetnek, ímélnek és telefonhívásnak a
hatására… De nektek is megbocsátok :-),
mert úgy hírlik, a negatív érzelmek rongálják az immunrendszert. És nem is kell, hogy mindenki velem örüljön!
Kép forrása: http://fineartamerica.com/featured/angry-ocean-on-a-clear-day-mark-gilmore.html