2015. április 15., szerda

MR-ben jártam


Íme az újabb MR-eredményem. A hülyeség a fejemben hála Istennek, stagnál, nincs változás az előző (januárihoz) képest. Mint azt már közhírré tettem, a januári pedig nem változott az október 4-i (igen jó!) eredménnyel összevetve.

Az új MR-gép lényegesen hangosabban dübörög, mint a korábbi, érdemes füldugót vinnie magával a kedves páciensnek, akkor is, ha előtte senki sem figyelmezteti erre. Nekem van füldugóm, és így annyira nem zavart, de lehet, hogy a metálkoncerteken edződött füleimet dugó nélkül sem zavarná. Noha ezek a gép által keltett csattogó, zakatoló ütemek inkább egy brutálisan hangosra sikeredett dark gabber techno-party képeit és hangzavarát idézik fel, lásd: Hardcore Gabber Set // 31.01.2014


Az én állapotom miatt valamiért nem szúrták félidőben a kontrasztanyagot, hanem az MR vizsgáló előtti váróban lévő ágyra kellett felfeküdnöm, és egy branült helyezett el az egyik kedves kis hölgy, majd ezen keresztül érkezett a vizsgálat közben a kontrasztanyag a véráramomba. Amikor jött a "cucc", feszítő érzést észleltem a karomban.

Más nem történt. :-)






2015. április 4., szombat

2015. március 2., hétfő

Pest


Március 2-án, hétfőn vettem fel a 17. kemóciklusom gyógyszereit. Nekem most nem túl jó a vérképem, Főorvos úr azt mondta, hogy van egy kis vérszegénységem, érthető és várható módon a Temozolomidtól teszem hozzá, de aggodalomra nincs ok. A befelezett Medrolt (8mg) már csak minden második napon kell bevennem. Kérdeztem tőle, hogy nem kellene-e vajon újraszámolni a testsúlykilogrammra kikalkulált kemót, mert az első számlálás óta rámkúszott 3 farmerméretnyi kiló, de azt mondta, hogy nem kell.
 

A mindennél fontosabb kérdéseimre a válasza: napozni, szolizni lehet, bár utóbbit ő nem tartja egészségesnek, de nem lesz semmi bajom, ha arrafelé vetődnék.

Egyébként továbbra is jól vagyok, ennek ellenére némiképp elvesztettem a magamba/agyamba vetett önbizalmam, és félve attól, hogy neadjisten bármikor elveszthetem az eszméletemet,
és jöhet egy újabb rettenetes, fejsebvarrással végződő roham a megnövelt antiepileptikumok ellenére is, ezért nem mertem egyedül utazni Budapestre, hanem az édesanyámba kapaszkodtam, és vittem magammal ismét kísérőként.

Új protokoll van érvényben az OITI-ben. Főorvos úr 11-ig "kiszórja" a kemósokat, tehát már többé (remélhetően) nem kell délutánba nyúlóan ücsörögnie senkinek a váró kőkemény padjain (noha én már orvosoltam a problémát egy magammal vitt párnával).

Találkoztam ismét kedves sorstársammal (M.R.-rel, és ez nem poén, mert ez a monogramja), hihetetlenül besűrűsödött és sötétebbé vált a haja, illetve megismerkedtem L. Bélával, aki négyes grádusú GBM-mel küzd. Innét is üdvözletem küldöm és a Jóisten segítségét kérem a mihamarábbi gyógyulásához. És természetesen M.R.-nak is azt kívánom, hogy mielőbb épüljün fel, hiszen nagy szükség van rá még sokáig!

Miután gyorsan végeztünk a kórházban, anyukámmal elvillamosoztunk Rákospalotára a temetőbe. Noha pontos leírást kaptam arról, hogy hol találom K.Gy. sírját, alig találtuk meg. Ugyan édesanyám azt mondta az egyikre, hogy szerinte az lesz az, de én azt hittem, hogy az első sor az konkrétan a legelső az adott parcellában, és nem a 3., de aztán segítséget kértünk az irodában, és ott az egyik kedves nő leírta a szomszédos sírokon szereplő neveket, úgyhogy rá kellett jönnöm, hogy az első sor bizony a harmadik... és anyunak van igaza. Vittem két zárt, kifejezetten temetői üvegmécsest, és imádkoztam érte magamban. (Döbbenetes egyébként, hogy micsoda római oszlopos, lovas emlékműveket, üvegházakat látni ott!)

Kép forrása: http://gravelyspeaking.com/

A következő (18.) kemókapszula-gyűjteményt március 30-án veszem át, MR-kontrollra pedig majd csak április 14-én megyek.

Máskülönben jól vagyok. :-)

Azt tudtátok, hogy a Kaméleon c. magyar film egyes jeleneteit az OITI-ben vették fel? Egyszer kórházbelsőként, másszor rendőrségi bejáratként volt látható.


2015. február 6., péntek

Megvolt a harmadik roham

Forrás: https://www.pinterest.com/
Január 27-én, kedden egy újabb epilepsziás rohamomból következő 2 éjszakás-3 napos teljes panziós fehérvári kórházi tartózkodásomból 29-én délután jöhettem ki. Hogy mi és miképpen történt, azt leginkább a szemtanú(k) elbeszéléséből tudom magam is csak rekonstruálni.

Éppen készülődtünk iskolába kedden reggel a kislányommal, amikor is azt éreztem, hogy a nyakam és az arcom rángatózni kezd, és nincs rá hatással az akaratom. Úgy emlékszem, hogy akkor kezdtem kiabálni Borinak, majd elsötétedett előttem a látótér, hanyatt estem, és bevertem a tarkómat az előszoba egyik hegyes-éles fiókos kisbútorába, ömlött a sebemből a vér.

Kislányom hívta az édesanyámat nagyon ügyesen (mondhatni: rutinosan), majd anyukám a mentőket. Rögtön bent is fogtak megfigyelésre, miután 6 öltéssel összevarrták a fejbőrömet. A traumatológiai ambulancián dolgozók lassan-lassan már jóismerősükként köszöntenek... Az epilepsziaelleni reggeli Temozolomide-ot is duplájára emelték: 600mg-ra, az esti Levil maradt 1000mg.

Február 3-án, kedden voltam varratszedésen, előző nap pedig felvettem a 17. kemóciklus kapszuláit az OITI-ben.

Más nem történt. :-) Velem. Azonban sorstársaim közül ketten is beszámoltak éppen az arra a hétre eső rohamaikról. Véletlen? Vagy az időjárási frontok is hatnak ránk? Isten tudja...


2015. január 5., hétfő

Minden úgy van, ahogy volt

A 2015. január 5-i MR eredménye nem változott a tavaly október 4-ihez képest.


2014. december 2., kedd

Háborgások



…és mivel most is elég zaklatott állapotban vagyok, végre megírom ezt a kerek egy hónapja magamban őrizgetett, formálgatott bejegyzést. Már az elején leszögezem, hogy szándékosan nem akarok megbántani senkit. Szerintem szíve joga mindenkinek abban hinni, amiben akar vagy amiben tud. Nem kételkedem a placebo-effektben, így ha valaki a citromos szódabikarbóna tumorsejtölő hatásában leli meg a saját „csodaszerét”, ám legyen, én nem beszélek le senkit semmiről, hiszen ki tudja, kit mi gyógyít (meg), kin mi segít. Nekem a Jóisten a „plüssmacim”, akihez esténként fohászkodok még egy napért, aztán a következőért, és így tovább. Vannak, akik meg éppen benne nem hisznek. Az ő dolguk, én nem bántok senkit a hitéért. De tőlem továbbra se kérje senki, hogy vegyek (csak próbaképpen) nanotechnológiás krémet, gyógygombát, ilyen-olyan csúcsvitaminokat, MLM-rendszerben árusított, kifejezetten rákellenesnek vélt készítményeket. (Hoppá! Nincs egyetlen rák, így egyetlen rákgyógyszer sem létezhet, amit „az orvosok titkolnak” előlünk…)

Felháborító igen, hogy rajtam az MR-eredményeim tükrében állítható, hogy segít a kemókapszula, amely mint tudjuk nem más, mint sejtméreg, az orv doktorok és a gyógyszerlobbi összeesküvésének egyik eszköze az emberiség kiirtása érdekében. Míg mások ismerősei, rokonai, akiken aztán valóban kipróbáltak mindenféle kvantumplazma generátoros kezelést, atlantiszi gyógymágiát, hordtak magukon, magukkal köveket-kristályokat, átrendezték a lakásukat, ágyaikat nem érhette semmiféle földi és égi sugárzás, elektroszmog, ették-itták a csodaszereket hónapszám, és lám, szegények, mégis fogták magukat és meghaltak! Nekem meg a káanyukámat, hogy rajtam segít a Temozolomide, ami az emberiségellenes illuminátus-szabadkőműves terv részeként… bla-bla… de nem írom le még egyszer, bővebben lásd a megfelelő honlapokon, tele van velük a fészbúk meg a net úgy általában. 

Jó, ki tudja, lehet, hogy elbízom magam én is… De szépen kérek MINDENKIT, hogy ne akarjon nekem „csak az én érdekemben” és „csak elkötelezettség nélküli kipróbálásra ajánlani” semmiféle szert, kapszulát, krémet, tablettát és italt és lekvárt se, mert se kedvem, se pénzem effélékre, de ha lenne is, közbeszólna az elmém, amelyet mostanában ezeken a blogokon pallérozok: http://kodpiszkalo.blog.hu/ és http://alimento.blog.hu/

Semmit nem eszek meg, nyelek le, kenek magamra vagy próbálok ki, amire nem a neuro-onkológus kezelőorvosom késztet.

És igen, bizonyára van „lelki oka” is a betegségeknek, nem kétlem. Voltam én is családállításon, és jártam egy igen kedves, aranyos hölgyhöz jungi szerepszemélyiségekkel dolgozó beszélgetésre, és sokat írtam a családomról szép füzetekbe. Igen, szerintem feldolgoztam a lelki gubancaimat. Lényegesen kevesebbet (anyukám által igazolhatóan!) „lelkizek”, borongok, sirdogálok, mint akár 5 évvel ezelőtt is. Megbocsátottam mindenkinek mindazt, amivel megbántott, hiszen ők éppen azt a maximumot tudták életük abban a pillanatában nyújtani nekem, még ha én másképp is éltem meg a történések idején. Van rálátásom a családi gubancainkra, az ún. „blokkokra”, igen, ahogy a Harcosok klubjában is elhangzik: „Apu elcseszett élete vagyok”… De apu már nincsen. Ahogy az akkori Gabi sincsen már…

Na szóval nem akarok cinikus lenni, és olyat írni, hogy: Bocsánatot kérek, hogy engem gyógyít(ani tűnik) a Temozolomide kemókapszula, míg mások meg ezzel vagy enélkül is, de meghalnak. Mindazonáltal, mégis ilyenek járnak a fejemben annak a néhány üzenetnek, ímélnek és telefonhívásnak a hatására… De nektek is megbocsátok :-), mert úgy hírlik, a negatív érzelmek rongálják az immunrendszert. És nem is kell, hogy mindenki velem örüljön!


 Kép forrása: http://fineartamerica.com/featured/angry-ocean-on-a-clear-day-mark-gilmore.html