2013. november 20., szerda

Itt a vége!


Komolyan. A mai nappal abbahagytam a kirakatban "ácsorgást". 

Nem akarok másokat felzaklatni a "kattogásaimmal", noha senkit sem köteleztem semmilyen módon arra, hogy ezt az oldalt olvasgassa. De a dicséretekből és a kritikákból éppúgy elég! Nincsen ugyanis elegendő verbális eszközöm arra, hogy a támadásokat visszaverjem, magamat megvédjem élőszóban, telefonban. És magyarázkodni sem szeretnék, főleg a lustaságomat nem kívánom kommentálni. Annyit azért hozzátennék, hogy nem igaz, hogy egész nap ezen a blogon ügyködök, vagy ezt tartom a figyelmem fókuszában. És igen, van ez a hit AK-s és pozitív gondolkodó körökben, hogy amire az ember figyel, az megnő (ezt a fiúk gondolom jobban tudják), és amit a figyelmünk fókuszában tartunk, amire koncentrálunk, az belép az életünkbe. Nem hiszem, hogy ez a blog tartja fenn a tüneteimet, és azért nem reagált a szervezetem a sugárra, hogy legyen miről panaszkodni... 

Azoktól is elnézést szeretnék kérni, akik azt képzelik rólam, hogy még mindig az az ember vagyok, aki huszonegynéhány évvel ezelőtt voltam, BCs barátnője. Figyelem! Azóta RENGETEG idő telt el, sok minden történt mindenkivel...

Van, aki boxzsákot püföl, van, aki kimegy az erdőbe ordibálni -- kinek-kinek a temperamentuma, karaktere szerint -- én meg írok. Visszatérek a jól bevált A/5-ös spirálfüzetekhez és töltőtollakhoz. A saját nyugalmam érdekében.

Köszönöm mindenkinek, aki önmagamtól akar megvédeni. 
Mindenkinek kívánok hosszú, egészséges életet! :-)

December 9-én megyek a következő adag gyógyszerért, február 10-én MR-re. Más nincs. 

Megerősítés az elhatározásomhoz: ma reggel szíven ütött, hogy az az esemény, amelynek minden részletére világosan és pontosan emlékszem, meg sem történt!!!