2013. november 12., kedd

Tévhitekről, igazságokról

"A példáddal sokat segítesz, hogyan lehet őszintén - a valóságnak megfelelően - szembenézni önmagammal, s az élettel (itt, a földi vándorúton) általában. S hogy el is bírjam azt, amivel találkozom kinn és benn, s még föl is tudjak állni belőle. Új, erősebb emberként. ..."

Gergár Mária írta Kővári Gabriellának 2013. 11. 13-án


Nagyon örülök Mária sorainak, mert megfog, hogy lelkileg és mentálisan mennyire rezonál velem! Engedelmével kitettem ide is! Minden szava igaz, noha kissé túlzónak és pár helyütt túláradóan szépnek éreztem első olvasásra. De valóban, a külvilág eseményei "csak" tükrök. Gyűjtögetem a kincseimet, amit az átlépéskor viszek majd magammal.



Kiderült, mert rákérdeztem, hogy az Amerikai úton a hetvenes évek végétől mikrosebészeti eljárással műtenek mindenkit, ez nem egy nemrégiben felfedezett csodamódszer szemben azzal, ami Cs. A.-ról terjed, és amit én is úgy tudtam... Ha valakin nem tudnak segíteni az OITI-ben, akkor másutt sem, más sem. Azt már csak én teszem hozzá, hogy itt, Magyarországon.

Lévén, inoperábilis vagyok, mindazonáltal majd egyszer valamikor a távoli jövőben elképzelhető, hogy lesz egy életmentő műtétem a legvégén...

A "hogyan halnak meg az agydaganatosok" brutálisnak tűnő, sokkoló, de engem foglalkoztató kérdésre a válasz az, hogy egyre aluszékonyabbak és fáradtabbak lesznek, mígnem egyszer csak elalszanak. Emberi méltóságukat megőrizve, szemben az orrlyukon keresztül táplált, vért fröcsögő gégerákosokkal vagy tüdőrákosokkal. Ami engem illet, ha már menni kell, tegyünk egy idő- és dimenzióugrást Katyinba, és intézzük el egy tarkónlövéssel. Nem vagyok pesszimista, félre ne értsen senki. Csak ha már humánus módszerekről esik szó... 

3 megjegyzés:

  1. Szia!

    Az elejétől olvastam a blogodat, amikor is rákerestem a google-ban az oligodendroglioma kulcsszóra egy barátom érintettsége miatt. Soha nem éreztem, hogy írnom kéne, se biztatást, se bármit. Most viszont valami sajnos betett egy kicsit. Nem tudom, taéán az önámításod csúcsa, vagy nem is tudom, mi, de egyszerűen, ne haragudj, de kicsapta a biztosítok az alábbi mondatod: "A "hogyan halnak meg az agydaganatosok" brutálisnak tűnő, sokkoló, de engem foglalkoztató kérdésre a válasz az, hogy egyre aluszékonyabbak és fáradtabbak lesznek, mígnem egyszer csak elalszanak. Emberi méltóságukat megőrizve, szemben az orrlyukon keresztül táplált, vért fröcsögő gégerákosokkal vagy tüdőrákosokkal." Miért vagy abban olyan biztos, kedves Gabi, hogy az agydaganatosok emberi méltóságukat megtartva halnak meg? Az ugyanebben a betegségben szenvedő barátom, aki éppen 5 évvel a diagnózisa után halt meg, nem egyszerűen csak elaludt... hanem hónapokig le volt bénulva halála előtt, és beszélni sem tudott... a vécére nem tudott kimenni. Egy tüdőrákos lehet, hogy vért köp, de nem feltétlenül kell tisztába tenni. Ennyit erről. Jobbulást!

    VálaszTörlés
  2. Kedves duna arad!
    Nem én vagyok biztos benne, én semmiben sem vagyok biztos. Sőt, magam vagyok a megtestesült kétely és bizonytalanság. Magamtól sosem találnék ki ilyesmit, viszont aki ezt a szép képpel aláfestett mondatot mondta, a neuro-onkológusom, ő bizonyára tudja. A nevét nem írom ki, ha érdekel, írj az e-mail címemre.
    Üdvözlettel:
    Gabi

    VálaszTörlés
  3. Na, most tényleg arra is elszántam magam, hogy válaszokat sem írok. Akit érdekel, hogy mi van velem, melyik mondatomat hogyan kell érteni stb. írjon az e-mail címemre, és még akkor sem biztos, hogy lesz kedvem válaszolni...

    VálaszTörlés