"Véletlenek"

Olyan, mintha valaki odafentről tologatná a bábuit a Nagy Sakktáblán...
Nem először fordult ma elő, hogy éppen akkor, éppen ott, teljesen "véletlenül", de leginkább váratlanul bukkant fel valaki az életem történéseiben...

És utólag mindig beigazolódni látszik, hogy nincsenek úgy igazából véletlenek. Ezen már újabban csak mosolygok. Lehet vitatkozni persze, hogy de milyen Isten az olyan, aki agydaganattal sújtja a benne hívőt, ámde én mégiscsak azt gondolom, hogy a Valóság szövetében vannak felfeslett lyukak, ahová beilleszkednek a váratlan, nem vélt események és találkozások.

A vitatkozós hozzászólások között megírtam, hogy szemben az eredeti elhatározásommal -- nevezetesen, hogy visszautasítom a kezeléseket -- meggondoltam magam. Ugyanis egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy jó döntést hoztam. Sőt. Furdalt a lelkiismeret, hogy "az Öreg" valamit eltervezett számomra, én pedig visszakozok. A döntésembe belejátszott az is, hogy sokat beszélgettem oligo-túlélőkkel, akik sajnos nincsenek jó passzban.

Minden este imádkoztam, és kértem, hogy segítsen, mert nem tudom, mit tegyek. Azt érzem, hogy valamiért alá kell vetnem magam, de én nem teszem...  A családunkban előfordult sugárterápia utáni elhalálozások sem éppen a cselekvési szándékomat erősítették.

Gyötrődtem hosszú, álmatlan éjszakákon át. Amikor is egy szombati napon elhívtak Nagykanizsára egy gyógyító napra karizmatikus keresztény ismeretlen ismerőseim. Köszönöm annak (GZ), aki közbenjárt értem.

A gyógyítás alatt tényleges fizikai kontaktus nélkül "érintett meg" Zakariás atya. Mintha egy mágnes lett volna a kezeiben, és a bensőmből odahúzott volna magához "valamit". Amikor harmadszorra álltam előtte, az általa meghívott Szentlélek hatalmasat taszított rajtam. Miközben a ragyogó mennyezetet tanulmányoztam zokogva a templom kövén fekve, arra gondoltam, hogy honnan lehet megkülönböztetni vajon, hogy ez az erő honnan érkezik... Mert ugyanezt tudja jónéhány ismerősöm is, akik az egyház szerint nyilvánvalóan ördögi praktikákat űznek...

Különös volt, hogy a plébánia a SUGÁR úton volt. Érintve éreztem magam, hiszen ugye éppen akkor "sugárszökevény" voltam... Így történt, hogy igazán arcba- és gyomorbavágó, egyértelmű JELet kaptam. Másnap felhívtam a kezelőorvosomat, aki örömmel várt. Az ambuláns lapomra ráírták, hogy "jól együttműködő". Úristen, milyen akkor a nemjól? :-) Én 3 egész hétig bujkáltam...