2008. október 29., szerda
15 napos vagyok
2008. október 24., péntek
Utazás a koponyám körül (audio CD)
Szerző: Karinthy Frigyes
Előadó: Latinovits Zoltán
A regény valóságosan megtörtént eseményekről, személyes tapasztalatokról szól: saját agyműtétének körülményeit beszéli el az író. Művészetének általánossá, egyetemes emberi élménnyé emeli az operációt, a betegség történetét. Az író a Centrál kávéházban vonatdübörgést hall, halucinál. Ezt fejfájás, ájulás követi, de sem ő, sem orvosai nem gondolnak komoly betegségre. Barátságos beszélgetések, egy filmélmény és feleségével együtt tett klinikai látogatás ébresztik fel gyanúját: agydaganata van. Az öndiagnózis helyesnek bizonyul. A vakság, a biztos halál és némi reménnyel kecsegtető műtét között nem nehéz a választás. Elutazik Stockholmba, a kor legnevesebb agysebészéhez, Olivecrona professzorhoz. Különlegesen izgalmas, nagyszerű az elbeszélés csúcspontja: a műtét leírása, melyet egyszerre szenved belülről, és szemlél kívülről az író. Az operáció utáni, téren és időn kívüli állapotból, a szürkeségből a fényhez, az élethez visszatérő ember örömével, büszkeségével zárul a mű.
Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
2008. október 22., szerda
Gabi elhagyhatta a kórházat!
Kedves barátok!
Gabim már Fehérváron van.
Nagymamánál pihen. Csönd és nyugalom amire szüksége van!
Egyenlőre még az evés is kimeríti!
Pár hét és a kislányával lehet ismét!
Mamánál nincs gép. De az most sok is lenne neki.
Köszönet mindenért.
Gabim már Fehérváron van.
Nagymamánál pihen. Csönd és nyugalom amire szüksége van!
Egyenlőre még az evés is kimeríti!
Pár hét és a kislányával lehet ismét!
Mamánál nincs gép. De az most sok is lenne neki.
Köszönet mindenért.
 |
| Műtét -Gabi egy hete. Szélhasító Pál fényképei |
2008. október 16., csütörtök
A rendszer újra indult! :-)
Nem volt semmi probléma.
Hőemelkedést-hányingert leszámítva.
A kötés alatt van a nagy vágás.
Skalpolás!
No, de tényleg jól van ám.
Nagyon erős!
Látogatás: DE 11,00-13,00
DU 16,00-19,00
C osztály Laky Adolf utca felől lehet bemenni
2008. október 14., kedd
Megvolt a műtét!
Röviden írok!
Délig megvolt a műtét.
Láthattam az intenzíven. Megismert. 12,30
Beszéltem a tanárúrral, és megnyugtatott.
Ha nincs szövődmény akkor várhatólag minden rendben.
17,00-kor tudtunk pár mondatot beszélni.
Este hívtam az intenzívet. Átvitték az osztályra.
A holnap délutáni vizit után tudok pontsat írni.
Üdv:Szélhasító
Délig megvolt a műtét.
Láthattam az intenzíven. Megismert. 12,30
Beszéltem a tanárúrral, és megnyugtatott.
Ha nincs szövődmény akkor várhatólag minden rendben.
17,00-kor tudtunk pár mondatot beszélni.
Este hívtam az intenzívet. Átvitték az osztályra.
A holnap délutáni vizit után tudok pontsat írni.
Üdv:Szélhasító
2008. október 13., hétfő
2008. október 12., vasárnap
Újraindíttatom a rendszerem
Köszönöm nektek, hogy figyelemmel kísértétek a sorsom blogban megjelenő lenyomatát. Kérlek Benneteket, ne haragudjatok, ha nem válaszoltam a leveleitekre, vagy éppen nem mentem látogatóba. Már nem maradt rá időm sajnos, de minden nap gondoltam rá, hogy kellene. Köszönöm, hogy velem vagytok! És hogy vagytok. A fejbéli események további alakulásáról párom, Szélhasító Pál fog majd írni.
2008. október 11., szombat
Sicko
Úgy belelendültem ebbe a "dejónekünkmagyaroknak" témába, hogy idelinkelem a SICKO c. filmet, ha valaki még nem látta volna. Ezt írja róla a PORT.HU:
A film több átlagos amerikai állampolgár ügyének bemutatásával nyit, akiknek életét szétzilálta, tönkretette - és néhány esetben bevégezte -, valamiféle egészségügyi ellátási katasztrófa, így nyilvánvalóvá válik, hogy a válság nem csupán azt a 47 millió polgárt érinti, akik biztosítás nélkül élnek, hanem azokat is, akik lelkiismeretesen fizetik járandóságaikat, ám a bürokrácia bármikor lesújthat rájuk is. Miután bemutatja, hogyan is került ilyen szörnyű állapotba a rendszer (a rövid válasz a profittermelés és Nixon elnöksége), a rendező magával visz minket egy földkörüli útra, amely során olyan országokat is meglátogatunk, mint Kanada, Nagy-Britannia és Franciaország, ahol minden állampolgár alanyi jogon részesül ingyenes egészségügyi ellátásban. Végezetül Moore a 9/11-es katasztrófa hőseinek egy csoportját gyűjti maga köré - olyan mentőmunkásokat, akik ma immunrendszeri betegségekben szenvednek, ám az Egyesült Államokban megtagadják tőlük a megfelelő orvosi ellátást. A rendező a legváratlanabb helyre viszi el ezeket az embereket, ahol, amellett, hogy megfelelő ellátásban részesülnek, diplomáciai bonyodalom részesei is lesznek.
Bár a SiCKO ugyanazon a provokatív és szenzációvadász ösvényen jár, mint a rendező előző filmsikerei, az Oscar-díjas KÓLA, PUSKA, SÜLTKRUMPLI és minden idők legsikeresebb dokumentumfilmje, a FAHRENHEIT 9/11, mégis valami egészen mást jelent Michael Moore számára. SiCKO az ostoba és néha kegyetlen amerikai egészségügyi ellátási rendszer szívvel-lélekkel felvázolt portréja, olyan emberek nézőpontjából elmesélve, akiknek egészen különleges és bizarr kihívásokkal kellett megküzdeniük azért, hogy a nekik kijáró ellátásban részesülhessenek. Mark Twain és a híres amerikai komikus és társadalomkritikus, Will Rogers nyomdokaiban járva a SiCKO a humort használja eszközéül ahhoz, hogy megejtő történeteket meséljen el nekünk, és ahhoz, hogy rávezesse közönségét arra, hogy egy alternatív ellátási rendszer az egyetlen megoldás a problémára.
SICKO
A film több átlagos amerikai állampolgár ügyének bemutatásával nyit, akiknek életét szétzilálta, tönkretette - és néhány esetben bevégezte -, valamiféle egészségügyi ellátási katasztrófa, így nyilvánvalóvá válik, hogy a válság nem csupán azt a 47 millió polgárt érinti, akik biztosítás nélkül élnek, hanem azokat is, akik lelkiismeretesen fizetik járandóságaikat, ám a bürokrácia bármikor lesújthat rájuk is. Miután bemutatja, hogyan is került ilyen szörnyű állapotba a rendszer (a rövid válasz a profittermelés és Nixon elnöksége), a rendező magával visz minket egy földkörüli útra, amely során olyan országokat is meglátogatunk, mint Kanada, Nagy-Britannia és Franciaország, ahol minden állampolgár alanyi jogon részesül ingyenes egészségügyi ellátásban. Végezetül Moore a 9/11-es katasztrófa hőseinek egy csoportját gyűjti maga köré - olyan mentőmunkásokat, akik ma immunrendszeri betegségekben szenvednek, ám az Egyesült Államokban megtagadják tőlük a megfelelő orvosi ellátást. A rendező a legváratlanabb helyre viszi el ezeket az embereket, ahol, amellett, hogy megfelelő ellátásban részesülnek, diplomáciai bonyodalom részesei is lesznek.
Bár a SiCKO ugyanazon a provokatív és szenzációvadász ösvényen jár, mint a rendező előző filmsikerei, az Oscar-díjas KÓLA, PUSKA, SÜLTKRUMPLI és minden idők legsikeresebb dokumentumfilmje, a FAHRENHEIT 9/11, mégis valami egészen mást jelent Michael Moore számára. SiCKO az ostoba és néha kegyetlen amerikai egészségügyi ellátási rendszer szívvel-lélekkel felvázolt portréja, olyan emberek nézőpontjából elmesélve, akiknek egészen különleges és bizarr kihívásokkal kellett megküzdeniük azért, hogy a nekik kijáró ellátásban részesülhessenek. Mark Twain és a híres amerikai komikus és társadalomkritikus, Will Rogers nyomdokaiban járva a SiCKO a humort használja eszközéül ahhoz, hogy megejtő történeteket meséljen el nekünk, és ahhoz, hogy rávezesse közönségét arra, hogy egy alternatív ellátási rendszer az egyetlen megoldás a problémára.
SICKO
Böngészgetek, míg a kislányom alszik, és ezeket találtam:
Agy-gyógyulás
Minden tünetet a terhességhez kapcsoltam és én tulajdonképpen nem tudtam,hogy hülyeségeket beszélek.Ez júl.31.-én vált valóságossá amikor a szüleimnél elmeséltem egy olyan történetet amin a családtagjaim nagyon csodálkoztak.Valószínűleg a nagy meleg miatt a nyomás a fejemben ekkor nőtt meg annyira ,hogy komoly tüneteket okozott.Előtte is volt hogy szavakat elfeelejtettem,de mivel jó beszélőkém van)))),ezért pontosan körül tudtam írni milyen tárgyra gondolok.
A Magyar Rákellenes Liga betegklubot szervez agydaganatosoknak.
A klub célja: segítséget nyújtani egymásnak. A betegség sok kérdést vet fel a műtétről, kezelésről, gyógyításról, fájdalomcsillapításról, a megváltozott körülményekről, életmódról, táplálkozásról. A felmerülő kérdésekre a klubba meghívott neves szakemberek, idegsebészek, pszichológusok, gyógyszerészek, gyógytornászok, dietetikusok válaszolnak majd, valamint beszámolnak a legkorszerűbb beavatkozásokról, gyógymódokról, gyógyszerekről. A klubfoglalkozásokat egy-egy színvonalas művészi produkcióval is színesítjük. Az első, alakuló összejövetelt október 28-án, kedden tartjuk, 14 órától az Országos Onkológiai Intézet Tükörtermében.
és végül, hogy tényleg milyen jó, hogy nem vagyunk amerikaiak:
NOBODY CAN AFFORD A BRAIN TUMOR...
Minden tünetet a terhességhez kapcsoltam és én tulajdonképpen nem tudtam,hogy hülyeségeket beszélek.Ez júl.31.-én vált valóságossá amikor a szüleimnél elmeséltem egy olyan történetet amin a családtagjaim nagyon csodálkoztak.Valószínűleg a nagy meleg miatt a nyomás a fejemben ekkor nőtt meg annyira ,hogy komoly tüneteket okozott.Előtte is volt hogy szavakat elfeelejtettem,de mivel jó beszélőkém van)))),ezért pontosan körül tudtam írni milyen tárgyra gondolok.
A Magyar Rákellenes Liga betegklubot szervez agydaganatosoknak.
A klub célja: segítséget nyújtani egymásnak. A betegség sok kérdést vet fel a műtétről, kezelésről, gyógyításról, fájdalomcsillapításról, a megváltozott körülményekről, életmódról, táplálkozásról. A felmerülő kérdésekre a klubba meghívott neves szakemberek, idegsebészek, pszichológusok, gyógyszerészek, gyógytornászok, dietetikusok válaszolnak majd, valamint beszámolnak a legkorszerűbb beavatkozásokról, gyógymódokról, gyógyszerekről. A klubfoglalkozásokat egy-egy színvonalas művészi produkcióval is színesítjük. Az első, alakuló összejövetelt október 28-án, kedden tartjuk, 14 órától az Országos Onkológiai Intézet Tükörtermében.
és végül, hogy tényleg milyen jó, hogy nem vagyunk amerikaiak:
NOBODY CAN AFFORD A BRAIN TUMOR...
2 nappal előtte
Még kettőt kell aludni, és 13-án reggel nyolcra megyünk az Amerikai útra. Aznap vizsgálatok, és talán kedden műtét. Olvasom Lance könyvét. Olvasmánynak, "regénynek" nagyon érdekesnek tartom, de erőt meríteni én belőle nem tudok. Harc! Háború! Küzdelem! Fel! Támadás! Legyőzöd! Megcsinálod! Erős vagy! Mozgás! Ez az! Gyerünk! Na hát tőlem ez a fajta harcos, ellenséglegyűrő tüzes optimizmus teljesen távol áll. Én nem tudok küzdeni a szó klasszikus, homlokér-kidagasztó, izzadságos értelmében. Nem-nem, én nem állok ellen a gonosznak! ;-) Alázattal vallom: legyen úgy, ahogy lennie kell. Én belesimulni szeretek/tudok a történésekbe. Nekem az élet nem küzdelem, hanem átélés. Teljesen más nézőpont. Azt írja, neki a bringázás munka, megélhetés és nem szeretetből kerékpározik. Nekem a bringázás... - hmm... amikor még bringáztam, ugye... - "vallásos" élmény, misztikus révület. És itt be is fejezem az össze nem hasonlítható dolgok teljesen felesleges összehasonlítását. A könyv tényleg nagyon olvasmányos, és remek, hogy Lance meggyógyult!! Ha a Jóisten úgy akarja, én is meg fogok.
Viszont örvendjünk mégiscsak a magyarországi egészségügyi állapotnak, annak, ami maradt belőle, mert míg Lance Armstrongnak gondot okozott, hogy nem volt biztosítása, nekünk magyaroknak egyelőre óriási szerencsénk van, és egy agydaganat-műtét nem viszi csődbe a családot! Valami ilyesmi történt egy másik híres emberrel, egy zenésszel, Chuck Schuldiner-rel 2001-ben.
És tényleg úgy van ám, hogy amit figyelmünk fókuszában tartunk, az lépten-nyomon visszaköszön érdekes egybeesések, véletlenek képében. Amikor várandós voltam, csak pocakos emberek jöttek velem szembe az utcán, ha bekapcsoltam a tévét, kinyitottam egy újságot, böngészgettem a netet, egészen biztosan kismamás-születéses-szüléses témákra akadtam. Most pedig... Történt, hogy 2 hete hétvégén tekertem egy (nem spanglit, nem), hanem egy Fehérvár-Sukoró távolságot. Beöltöztem kerékpárosnak, és tettem egy hmm... kővárigabi emléktúrát. :-)
Távolabbra igyekeztem, konkrétan egy Velencei-tó körre, de aztán Sukorónál megállított a szomjúságom és vizet vételeztem a nyomós kútból. Kijött a kút mögötti házból egy néni, és ő is ezt tette. Kortyolgatom a vizet, nézegetem a tavat, a tájat. A néni rámnézett, én meg megszólítottam, hogy milyen jó lehet annak, aki itt él. A néni mondta, hogy nem ő lakik itt, csak segít a lányának rendbentartani ezt a nagy házat, holott nem kellene erőltetnie magát, mert gerincsérvvel műtötték pár éve az Amerikai úton. Megállt a kulacs a kezemben. Beszélgettünk, és kiderült, hogy a néni férje agydaganatban halt meg 9 évi műtétsorozatot követően. A harminegynéhány éves unokájának pedig pár éve volt agydaganatműtéte, hamarosan megint megy kontrollra.
Az is érdekes eset volt, amikor egyik szombaton párom edzésre ment, Bori, anyukám és én kimentünk az Ingó-kövekhez kirándulni. Kitaláltuk, hogy megnézzük, van-e még lángosos a Velencei-tónál, de aztán már a kocsiban ülve jött egy hirtelen késztetés, hogy inkább sajtburgert kell ennem most rögtön. Igen, a gyomorrákra is elkezdtem gyúrni... ehm-ehm... :-)) A mekiben álltam a pultnál, anyukám ölében Bori vadul integetett felém és kabált, hogy ana-ana. Mellettem állt egy idősebb nő. Kérdezte, mennyi idős a kicsi. Mondtam, 13 hónapos múlt. A hölgy elsírta magát, és azt mondta, nem tudja, lesz-e neki is valaha unokája, mert júniusban műtötték a 30 éves lányát agydaganattal, és most egy hároméves gyerek értelmi és testi szintjén van, újratanul járni és beszélni.
Péntek reggel vidám dolgokkal kívántam foglalkozni, míg Bori alszik, és bekapcsoltam a televíziós készüléket Ally McBeal-megtekintési szándékkal. Ez egy vicces sorozat, amikor még évtizedekkel ezelőtt ment a magyar egyen, tetszett nagyon. Nem fogjátok kitalálni, de a pénteki történet szereplője egy férfi volt, akit perbe fogtak a felesége megöléséért, mert a fickó a felesége feje helyére egy labdát hallucinált. Rövidesen kiderült, hogy olyan agydaganata van, amely a látásért felelős területet nyomja. Vidám reggel, tessék!
Aztán azon a napon, amikor teleraktam a blogot videókkal, beugrott, hogy milyen régen hallgattam régi nagy kedvencemet, a Dream Theater-t, és főleg az egyik legkedvencebb számomat, az Another Day-t. Nyomban be is linkeltem ide, hogy más is lássa-hallja, milyen nagyot alkotott a kilencvenes évek elején ez a zenekar. Már a blogról néztem meg a klipet, és majdnem megállt a szívem, amikor feltűnt a videón az agy-CT-képsorozat. Gondolom, észrevettétek ti is.
Naszóval kezdem már egy kicsit unni ezt a bevonzás-témát. :-) Úgyhogy örülök is, hogy telik az idő. És nem utolsósorban: teljesül egy régi-régi kívánságom, mert végre ki fogom magam pihenni. A szülés előtt óta most lesz először alkalmam egybefüggően hat-nyolc órát aludni. :-)
Viszont örvendjünk mégiscsak a magyarországi egészségügyi állapotnak, annak, ami maradt belőle, mert míg Lance Armstrongnak gondot okozott, hogy nem volt biztosítása, nekünk magyaroknak egyelőre óriási szerencsénk van, és egy agydaganat-műtét nem viszi csődbe a családot! Valami ilyesmi történt egy másik híres emberrel, egy zenésszel, Chuck Schuldiner-rel 2001-ben.
És tényleg úgy van ám, hogy amit figyelmünk fókuszában tartunk, az lépten-nyomon visszaköszön érdekes egybeesések, véletlenek képében. Amikor várandós voltam, csak pocakos emberek jöttek velem szembe az utcán, ha bekapcsoltam a tévét, kinyitottam egy újságot, böngészgettem a netet, egészen biztosan kismamás-születéses-szüléses témákra akadtam. Most pedig... Történt, hogy 2 hete hétvégén tekertem egy (nem spanglit, nem), hanem egy Fehérvár-Sukoró távolságot. Beöltöztem kerékpárosnak, és tettem egy hmm... kővárigabi emléktúrát. :-)
Távolabbra igyekeztem, konkrétan egy Velencei-tó körre, de aztán Sukorónál megállított a szomjúságom és vizet vételeztem a nyomós kútból. Kijött a kút mögötti házból egy néni, és ő is ezt tette. Kortyolgatom a vizet, nézegetem a tavat, a tájat. A néni rámnézett, én meg megszólítottam, hogy milyen jó lehet annak, aki itt él. A néni mondta, hogy nem ő lakik itt, csak segít a lányának rendbentartani ezt a nagy házat, holott nem kellene erőltetnie magát, mert gerincsérvvel műtötték pár éve az Amerikai úton. Megállt a kulacs a kezemben. Beszélgettünk, és kiderült, hogy a néni férje agydaganatban halt meg 9 évi műtétsorozatot követően. A harminegynéhány éves unokájának pedig pár éve volt agydaganatműtéte, hamarosan megint megy kontrollra.
Az is érdekes eset volt, amikor egyik szombaton párom edzésre ment, Bori, anyukám és én kimentünk az Ingó-kövekhez kirándulni. Kitaláltuk, hogy megnézzük, van-e még lángosos a Velencei-tónál, de aztán már a kocsiban ülve jött egy hirtelen késztetés, hogy inkább sajtburgert kell ennem most rögtön. Igen, a gyomorrákra is elkezdtem gyúrni... ehm-ehm... :-)) A mekiben álltam a pultnál, anyukám ölében Bori vadul integetett felém és kabált, hogy ana-ana. Mellettem állt egy idősebb nő. Kérdezte, mennyi idős a kicsi. Mondtam, 13 hónapos múlt. A hölgy elsírta magát, és azt mondta, nem tudja, lesz-e neki is valaha unokája, mert júniusban műtötték a 30 éves lányát agydaganattal, és most egy hároméves gyerek értelmi és testi szintjén van, újratanul járni és beszélni.
Péntek reggel vidám dolgokkal kívántam foglalkozni, míg Bori alszik, és bekapcsoltam a televíziós készüléket Ally McBeal-megtekintési szándékkal. Ez egy vicces sorozat, amikor még évtizedekkel ezelőtt ment a magyar egyen, tetszett nagyon. Nem fogjátok kitalálni, de a pénteki történet szereplője egy férfi volt, akit perbe fogtak a felesége megöléséért, mert a fickó a felesége feje helyére egy labdát hallucinált. Rövidesen kiderült, hogy olyan agydaganata van, amely a látásért felelős területet nyomja. Vidám reggel, tessék!
Aztán azon a napon, amikor teleraktam a blogot videókkal, beugrott, hogy milyen régen hallgattam régi nagy kedvencemet, a Dream Theater-t, és főleg az egyik legkedvencebb számomat, az Another Day-t. Nyomban be is linkeltem ide, hogy más is lássa-hallja, milyen nagyot alkotott a kilencvenes évek elején ez a zenekar. Már a blogról néztem meg a klipet, és majdnem megállt a szívem, amikor feltűnt a videón az agy-CT-képsorozat. Gondolom, észrevettétek ti is.
Naszóval kezdem már egy kicsit unni ezt a bevonzás-témát. :-) Úgyhogy örülök is, hogy telik az idő. És nem utolsósorban: teljesül egy régi-régi kívánságom, mert végre ki fogom magam pihenni. A szülés előtt óta most lesz először alkalmam egybefüggően hat-nyolc órát aludni. :-)
2008. október 9., csütörtök
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
Töltsétek le tényleg!!
http://www.zshare.net/download/70204895c2625a/
Ágnes Vanilla - József Attila 2005
-------------------------------------
01. „TALÁN ELTŰNÖK HIRTELEN” (3:36)
02. „SZERETŐK LÁZADÁSA” (5:42)
03. „ÓH SZÍV! NYUGODJ” (2:19)
04. „FÉRFISZÓVAL” (7:15)
05. „NŐ A TÜKÖR ELŐTT” (5:05)
06. „ŐSZ” (2:39)
07. „URAM” (2:49)
08. „MÉRT HAGYTÁL EL, HOGYHA KÍVÁNSZ” ???????? (5:00)
09. „TALÁN ELTŰNÖK HIRTELEN” (4:15)
–(klasszikus gitárra hangszerelve,barokk stílusban)
+10. ”SZÜLETÉSNAPODRA” (4:45)
„drága költőmnek s tűzhajúmnak”-
(ez Ágnes Vanilla verse, amelyet József Attila 100. születésnapja alkalmából zenésített meg)
http://www.zshare.net/download/70204895c2625a/
Ágnes Vanilla - József Attila 2005
-------------------------------------
01. „TALÁN ELTŰNÖK HIRTELEN” (3:36)
02. „SZERETŐK LÁZADÁSA” (5:42)
03. „ÓH SZÍV! NYUGODJ” (2:19)
04. „FÉRFISZÓVAL” (7:15)
05. „NŐ A TÜKÖR ELŐTT” (5:05)
06. „ŐSZ” (2:39)
07. „URAM” (2:49)
08. „MÉRT HAGYTÁL EL, HOGYHA KÍVÁNSZ” ???????? (5:00)
09. „TALÁN ELTŰNÖK HIRTELEN” (4:15)
–(klasszikus gitárra hangszerelve,barokk stílusban)
+10. ”SZÜLETÉSNAPODRA” (4:45)
„drága költőmnek s tűzhajúmnak”-
(ez Ágnes Vanilla verse, amelyet József Attila 100. születésnapja alkalmából zenésített meg)
http://www.zshare.net/download/70204895c2625a/
Ágnes Vanilla (József Attila) - Születésnapodra
Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz
Refrén
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek
De te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek
Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak
Ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy
Refrén
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz
S, hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél
Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél
Refrén
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Kívánság
Kedves Jóisten! Kérlek, legyen úgy, hogy azt mondják az orvosok: "Nini!!! Nocsak!!! Nahát!!!! Hiszen ez nem is asztrocitóma, se nem jó-, se nem rosszindulatú tumor, nem daganat, nem rák, hanem nézzük csak meg még közelebbről!!! Né'má' ez egy piros Rudy Project sisakdarabka, ami beékelődhetett ennek a nőnek a fejébe 2005 nyarán!!"
:-)))
Annyi de annyi ember "nézte meg" az AK-s laborjában a fejem, és állítja, hogy nem is lát daganatot és nincs is ott semmi rákszerűség...
Abban reménykedem, hogy TÉNYLEG azt fogja mondani az orvos, hogy ez nem az, aminek gondoltuk, hanem mondjuk volt egy mini-agyvérzésem az eséskor, vagy megsérült ott egy terület, egy ér egy akármi, ami ottvan, és a szüléskor meg nagy nyomásnak volt kitéve az a terület, és az erőlködés is hozzájárult, hogy még nagyobb lett, és mostanra tetőzött.
Legyen így! Legyen így!! Legyen így!!! Lécci-lécci-lécci!!! ;-))
:-)))
Annyi de annyi ember "nézte meg" az AK-s laborjában a fejem, és állítja, hogy nem is lát daganatot és nincs is ott semmi rákszerűség...
Abban reménykedem, hogy TÉNYLEG azt fogja mondani az orvos, hogy ez nem az, aminek gondoltuk, hanem mondjuk volt egy mini-agyvérzésem az eséskor, vagy megsérült ott egy terület, egy ér egy akármi, ami ottvan, és a szüléskor meg nagy nyomásnak volt kitéve az a terület, és az erőlködés is hozzájárult, hogy még nagyobb lett, és mostanra tetőzött.
Legyen így! Legyen így!! Legyen így!!! Lécci-lécci-lécci!!! ;-))
2008. október 7., kedd
Tej, listák, hivatkozások
Itt a szomorú vég, sötét, Bromocriptin-szín felhők borultak a prolaktin hormonomra. :-) Na jó, ez nem vicces. Eljött Borikánk számára az idő, búcsút kell vennie a fincsi tejcitől és a reggeli-esti összebújástól. Tegnap reggel kezdtem el a tejapasztó tablettát szedni, tehát éjjel nem sokat aludtunk. A szívem szakad meg a kétségbeesett sírástól és attól, ahogy távol kell magamtól tartanom, mert tépi le a ruhámat. Sajnos a műtét miatt kell az ablaktáció. Kap 3-as számú, elválasztó tápszert némi cukorral. (Igen. Cukorral. Anya egészséges ételes és "bio" elveit meg elfújta a szél...) Szerintetek szereti? Jó, jó, már nem a túlélése múlik az anyatejen, végül is a 14. hónapját tapossa. Viszont lehet, hogy lelki traumákat okozok neki... Van anya, de nem kaphat belőle. Este apa vállán alszik el, hosszas sírás után. Hogy örültünk, mikor végre lett elég tej, most meg annak kell örülni, ha nem lesz.
Megnéztem a Bakancslista c. filmet Jack Nicholson és Morgan Freeman főszereplésével. Nem éppen kórházba vonulás előtti napokra ajánlható, nekem mégis nagyon tetszik. Elhangzik benne egy utalás Elisabeth Kübler-Ross könyvére, amelyben leírja, hogy milyen lépéseket járnak végig a betegek a betegség diagnosztizálásától a halál lehetőségének elfogadásáig. Ezek az állomások a következők: tagadás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás.
Az alkudozás szakaszában vagyok. Kübler-Ross azt írja: „Jó magaviseletéért” jutalmat kér; néhány fájdalommentes napot, az élete meghosszabítását. Időt akar így nyerni egy kijelölt dátumig vagy eseményig. Ez az alkudozás leggyakrabban - bár sokszor titokban - Istennel történik."
Továbbá, ahogy fogynak a napok jövő hét hétfőig, egyre terebélyesedő halálfélelmem is van.
A halálfélelemnek pedig öt alaptípusa különböztethető meg: "Fájdalomtól, szenvedéstől való félelem. A szerettektől, társaktól való elválás miatti félelem. Önmagunk jelentőségének elvesztésétől való félelem. Az ismeretlentől való félelem. A megsemmisüléstől való félelem."
Én titokban azért attól is félek, hogy van valami a halál után, és jól meg leszek büntetve. :-) Jó-jó, tudom, már megint miken jár az eszem!! Pozitív gondolkodás!!! Nem halálos beteg vagyok. Agydaganatom van.
Művelődjünk!
Kepes András lelki válsága miatt lett rákos
A változás személyiség-dinamikája
A C-vitamin csökkenti a rákgyógyszerek hatását
Az immunrendszer megerősítése
Megnéztem a Bakancslista c. filmet Jack Nicholson és Morgan Freeman főszereplésével. Nem éppen kórházba vonulás előtti napokra ajánlható, nekem mégis nagyon tetszik. Elhangzik benne egy utalás Elisabeth Kübler-Ross könyvére, amelyben leírja, hogy milyen lépéseket járnak végig a betegek a betegség diagnosztizálásától a halál lehetőségének elfogadásáig. Ezek az állomások a következők: tagadás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás.
Az alkudozás szakaszában vagyok. Kübler-Ross azt írja: „Jó magaviseletéért” jutalmat kér; néhány fájdalommentes napot, az élete meghosszabítását. Időt akar így nyerni egy kijelölt dátumig vagy eseményig. Ez az alkudozás leggyakrabban - bár sokszor titokban - Istennel történik."
Továbbá, ahogy fogynak a napok jövő hét hétfőig, egyre terebélyesedő halálfélelmem is van.
A halálfélelemnek pedig öt alaptípusa különböztethető meg: "Fájdalomtól, szenvedéstől való félelem. A szerettektől, társaktól való elválás miatti félelem. Önmagunk jelentőségének elvesztésétől való félelem. Az ismeretlentől való félelem. A megsemmisüléstől való félelem."
Én titokban azért attól is félek, hogy van valami a halál után, és jól meg leszek büntetve. :-) Jó-jó, tudom, már megint miken jár az eszem!! Pozitív gondolkodás!!! Nem halálos beteg vagyok. Agydaganatom van.
Művelődjünk!
Kepes András lelki válsága miatt lett rákos
A változás személyiség-dinamikája
A C-vitamin csökkenti a rákgyógyszerek hatását
Az immunrendszer megerősítése
HOGY VAGY???
Feketéné Kovács Szénia!!!
2008. szeptember 3-án írtál az első bejegyzésemhez.
Mi történt 15-e óta??? Írtad, hogy mész vizsgálatokra.
Kiderült valami???
Írj, kérlek, szeretném tudni, hogy mi van veled!!!
Puszillak!
Gabi
2008. szeptember 3-án írtál az első bejegyzésemhez.
Mi történt 15-e óta??? Írtad, hogy mész vizsgálatokra.
Kiderült valami???
Írj, kérlek, szeretném tudni, hogy mi van veled!!!
Puszillak!
Gabi
2008. október 1., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)