Új gyógyszer

Tegnap, azaz július 8-án voltam ismét a fehérvári neurológián dr. Hosszú Zoltán főorvos úrnál. Elmeséltem neki, hogy mi történt. Azt mondta, igen, a napszúrás hívta elő a rohamot, ez az orvosi tankönyveiben is szerepel, tehát semmi újjal nem tudtam ezúttal előállni.

Mivel anno év elején úgy beszéltük meg, hogy ha jó lesz az MR-em, megfelezhetem a sokféle mellékhatást előidéző Trileptalt, ezért csak az esti 300mg-ot vettem be. Tegnap óta azonban egy új epilepszia elleni gyógyszerrel bővült a repertoárom, az 500mg-os Levillel. Most két hétig ezt kell szednem reggel, este a 300-as Trileptalt, július 24-e után pedig  reggel 1000mg Levilre kell váltanom. Ősszel megyek vissza a doktor úrhoz élménybeszámolózni.

Várakozás közben rám villant egy rég nem látott tekintet, és megdöbbentő módon azon nyomban beugrott, hogy a fiút az A1 wellnessből ismerem, és utoljára éppen 10 éve találkoztunk. Ennek nagyon örültem. A találkozás tényének is, illetve legfőképpen annak, hogy valami rejtelmes módon, de tökéletesen működik a hosszútávú memóriám! :-)

A mindennapi gyógyszerezésem most így alakul:

Reggel:

• 20mg Quamatel
• 8mg Medrol
• 500mg Levil

Este:

• 20mg Quamatel
• 8mg Medrol
• 300mg Trileptal

Kemós napokon pedig kiegészül a napi 8mg Ondansetron-nal és a 340mg Temozolomide-dal.

Fejseb

Beretválva, ragasztva, elfeküdve I.

Beretválva, ragasztva, elfeküdve II.

Epilepsziás nagyroham 2.0

Vasárnap délelőtt ügyeket intéztem a belvárosban. Tűző napsütésben, fejfedő nélkül, bringával. Hazaértem, tettem-vettem a konyhában, ki akartunk menni a Halesz-ligetbe Borival, mert görkorizni szeretett volna. Egyszer csak arra eszmélek, hogy jóképű mentősök*, köztük az unokatestvérem ébresztgetnek fölém hajolva, és kérdezgetik, hogy hányadika van ma, miközben én a konyhakövön fekszem. Az események későbbi rekonstrukciója alapján kiderült, hogy rosszul lettem, összegörnyedtem, hanyatt estem, bevertem a fejem nagyon csúnyán a padlóba, illetve a konyhapult sarkába vagy a tűzhelyébe, rángatóztam, kicsit habzott a szám, eltorzult az arcom. Hanyatt vágódtam, elvesztettem az eszméletem. Amikor a kislányom, illetve anyukám felfedeztek, vérbe "fagyva" feküdtem, piros tócsában a fejem körül, akár egy fejlövés után... Anyukám, aki a Bori szobájában ablaksikálással volt elfoglalva, sokkot kapott a látványtól, és hirtelen nem tudta, mit kell tenni. Átküldte Borit a szomszédba, hogy segítsenek. Mentőt hívtak, beszállítottak a traumatológiára, ahol több órát töltöttem hanyatt fekve, illetve valahányszor felegyenesedtem, összehánytam magam.

Összeragasztották a terjedelmes fejsebemet, és csináltak egy CT-t is, amely szerint nem lett koponyán belüli vérzésem. Szerettek volna bent fogni pár napra, azonban mivel nekem hétfőn egyébként is jelenésem volt az Amerikai úton (OKITI) a következő kemóadagomért, így a fehérvári orvos megbeszélte a budapestiekkel, hogy felszállítanak mentővel. Így is történt. Szerdán reggel hagyhattam el a budapesti kórházat. Itt is szeretném megköszönni Kővári Attilának, Kőváriné Moldován Tündének, Varga Róbertnek, Attila munkatársa Robinak, Dr. Bagó Attilának, minden nővérnek és mindenkinek, aki segített nekem túlélni ezt a pár napos durván szédülős-hányós őrületet. Külön köszönöm Kassovitz Lacinak és Kővári Enikőnek és kislányának Grétának a látogatásaikat és a hozott finomságokat!

(Kép forrása: http://aliasczardjmv.5mp.eu/web.php?a=aliasczardjmv&o=FOkKCqKAGV)

Tanulság: nem elég a befelezett 300 mg-nyi Trileptal, vissza kell állnom a 600 mg-ra, ahogy azt megbeszéltem anno dr. Hosszú Zoltán fehérvári neurológus-epileptológus főorvossal.

*A mentősök szó helytelen valójában, mert olyat sem mondunk, hogy tűzoltósok vagy rendőrösök... :D