Bementem Bori szobájába, képszakadás. Röppenésnyi emlékmorzsák arról, hogy fel akarok állni, kapaszkodom a gyerekbabakocsiba, de elgurul, majd ráesem a fababaházra, épp nem törik össze. Esek-kelek... Bori mellém térdel, majd szól, hogy hívjam fel a mamát.
Amikor észhez tértem, észleltem, hogy összepisiltem magam, iszonyúan fáj a szám és a nyelvem, a pulcsim tele van nyállal... Kislányom elmesélte, hogy rángatóztam a padlón.
Kedves Sorstársam arra kért, hívjam az OITI-t. Hívtam. Azt mondta az ügyeletes orvos, hogy ha ilyen jól vagyok, hogy tudok vele beszélni kb. egy órával a roham után, akkor nincs ok aggodalomra. Fő, hogy legyen mellettem valaki. És majd ne felejtsem el megmondani január hatodikán a kezelőorvosomnak, hogy mi történt, mert lehet, hogy kell egy epigyógyszer is...
