Kedves "Nézőim"!
TÉNYLEG jól vagyok, és NINCS szükségem segítségre!!!
Ha lenne, már rég járnék onko-pszichológushoz (aki velem ellentétben soha nem esett át 25 alkalomnyi sugárkezelésen), vagy inkább a kognitív Szendihez... De nincs. :-)
Az önbizalmam -- meg a lelkem -- hálistennek teljesen rendben van. Nem érzékelem a "nőiességem megcsonkításának", vagy nem is tudom, miféle traumát magyaráznak bele az ológusok/áterek... a haj ún. elvesztésébe.
Én simán felvállalnám ezt a frizurát is, de az anyukám, aki a kötelező kísérőm, nem engedi... pedig azt mondja, nem szégyell...
Talán inkább ezt kellene megpszichologizálni, hogy miért az anyám a kísérőm 39 éves koromban...
