Kívánság

Kedves Jóisten! Kérlek, legyen úgy, hogy azt mondják az orvosok: "Nini!!! Nocsak!!! Nahát!!!! Hiszen ez nem is asztrocitóma, se nem jó-, se nem rosszindulatú tumor, nem daganat, nem rák, hanem nézzük csak meg még közelebbről!!! Né'má' ez egy piros Rudy Project sisakdarabka, ami beékelődhetett ennek a nőnek a fejébe 2005 nyarán!!"

:-)))

Annyi de annyi ember "nézte meg" az AK-s laborjában a fejem, és állítja, hogy nem is lát daganatot és nincs is ott semmi rákszerűség...

Abban reménykedem, hogy TÉNYLEG azt fogja mondani az orvos, hogy ez nem az, aminek gondoltuk, hanem mondjuk volt egy mini-agyvérzésem az eséskor, vagy megsérült ott egy terület, egy ér egy akármi, ami ottvan, és a szüléskor meg nagy nyomásnak volt kitéve az a terület, és az erőlködés is hozzájárult, hogy még nagyobb lett, és mostanra tetőzött.
Legyen így! Legyen így!! Legyen így!!! Lécci-lécci-lécci!!! ;-))

Tej, listák, hivatkozások

Itt a szomorú vég, sötét, Bromocriptin-szín felhők borultak a prolaktin hormonomra. :-) Na jó, ez nem vicces. Eljött Borikánk számára az idő, búcsút kell vennie a fincsi tejcitől és a reggeli-esti összebújástól. Tegnap reggel kezdtem el a tejapasztó tablettát szedni, tehát éjjel nem sokat aludtunk. A szívem szakad meg a kétségbeesett sírástól és attól, ahogy távol kell magamtól tartanom, mert tépi le a ruhámat. Sajnos a műtét miatt kell az ablaktáció. Kap 3-as számú, elválasztó tápszert némi cukorral. (Igen. Cukorral. Anya egészséges ételes és "bio" elveit meg elfújta a szél...) Szerintetek szereti? Jó, jó, már nem a túlélése múlik az anyatejen, végül is a 14. hónapját tapossa. Viszont lehet, hogy lelki traumákat okozok neki... Van anya, de nem kaphat belőle. Este apa vállán alszik el, hosszas sírás után. Hogy örültünk, mikor végre lett elég tej, most meg annak kell örülni, ha nem lesz.

Megnéztem a Bakancslista c. filmet Jack Nicholson és Morgan Freeman főszereplésével. Nem éppen kórházba vonulás előtti napokra ajánlható, nekem mégis nagyon tetszik. Elhangzik benne egy utalás Elisabeth Kübler-Ross könyvére, amelyben leírja, hogy milyen lépéseket járnak végig a betegek a betegség diagnosztizálásától a halál lehetőségének elfogadásáig. Ezek az állomások a következők: tagadás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás.

Az alkudozás szakaszában vagyok. Kübler-Ross azt írja: „Jó magaviseletéért” jutalmat kér; néhány fájdalommentes napot, az élete meghosszabítását. Időt akar így nyerni egy kijelölt dátumig vagy eseményig. Ez az alkudozás leggyakrabban - bár sokszor titokban - Istennel történik."

Továbbá, ahogy fogynak a napok jövő hét hétfőig, egyre terebélyesedő halálfélelmem is van.
A halálfélelemnek pedig öt alaptípusa különböztethető meg: "Fájdalomtól, szenvedéstől való félelem. A szerettektől, társaktól való elválás miatti félelem. Önmagunk jelentőségének elvesztésétől való félelem. Az ismeretlentől való félelem. A megsemmisüléstől való félelem."
Én titokban azért attól is félek, hogy van valami a halál után, és jól meg leszek büntetve. :-) Jó-jó, tudom, már megint miken jár az eszem!! Pozitív gondolkodás!!! Nem halálos beteg vagyok. Agydaganatom van.

Művelődjünk!
Kepes András lelki válsága miatt lett rákos
A változás személyiség-dinamikája
A C-vitamin csökkenti a rákgyógyszerek hatását
Az immunrendszer megerősítése

HOGY VAGY???

Feketéné Kovács Szénia!!!
2008. szeptember 3-án írtál az első bejegyzésemhez.
Mi történt 15-e óta??? Írtad, hogy mész vizsgálatokra.
Kiderült valami???
Írj, kérlek, szeretném tudni, hogy mi van veled!!!
Puszillak!
Gabi

Előtte / Utána

Hátulról és oldalról

Töprengések

Orvos szerint a daganat az agyburokban keletkezett, és nagy valószínűséggel gyerekkorom óta nődögél, és mostanra érte el azt a méretet, amely már tüneteket okoz. Nyilván ezt majd a szövettan igazolja vagy cáfolja, mindenesetre, ha valóban így van, és tényleg gyerekkorom óta kotlik ezen a tojáson a fejem, az sok dologra választ adna. Hogy mást ne mondjak, a folyamatos depressziós, ok nélkül sírós-rívós, iszonyatos lelki fájdalmakkal teli periódusaimra egészen kiskorom óta!!! Mert kérem én már az óvodában is elkülönülő, magambahúzódó, szomorkodós kisgyerek voltam. Aztán meg minden csak fokozódott. Szóval klassz kis fogas lehetne ez a digi-dagi-daganat, amire sokmindent rápakolhatnék, és utólag komoly magyarázatot kapna és értelmet nyerne rengeteg olyan élményem, érzésem, viselkedésem, amely csak sötét folt az életemben... Akkor viszont nagy kár, hogy nem derült ki sokkal előbb, hogy szervi eredetű lelki nyavalyáktól szenvedek, és ezen nem segít a Xanax, a Stilnox meg az Atarax, a pszichológus meg a természetgyógyász...

Aztán persze beugrott az a bizonyos 2005 augusztus 20-i csillebérci ESZMÉLETLEN montis verseny.

Az orvos szerint - bár kettétört a sisakom és elvesztettem az eszméletem - az esés és az ütés nem képez daganatot. Ellenben ezt találtam a neten:

Egyértelműen ma még nem lehet arról állást foglalni, hogy mi okozhat agydaganatot. A gyermekkori előfordulás örökletes tényezőket is feltételez a háttérben, ám összességében csak az eseteknek egy kis hányadában mutatták ki, hogy összefüggés lehet a családban korábban előfordult agydaganat és az aktuális betegség között.

A kutatások több kockázati tényezőt is felvetnek úgy mint egyes vegyszerekkel (pl. a PVC-gyártásnál használt vinilklorid, oldószerek, formaldehid) való tartós munkahelyi kapcsolat vagy a koponya – különösen gyermekkori – röntgenbesugárzása. A koponyasérülések a jelenlegi ismeretek szerint nem növelik az agydaganatok kockázatát. Időről-időre felmerülő kérdés a mobiltelefonok és az adótornyok esetleges hosszú távú káros hatása, ám egyértelmű bizonyítékok mind a mai napig nem láttak napvilágot.

Nos. Nekem volt koponyaröntgenem az eséskor. Sőt utána rengeteg röntgenfelvétel készült az állkapcsomról a fogbeültetés miatt is...

Igazán jó lenne tudni, hogy mitől alakult ki, már csak a személyes érintettségem okán is. :-))

Az agyban a helyzet változatlan