Március 2-án, hétfőn vettem fel a 17. kemóciklusom gyógyszereit. Nekem most nem túl jó a vérképem, Főorvos úr azt mondta, hogy van egy kis vérszegénységem, érthető és várható módon a Temozolomidtól teszem hozzá, de aggodalomra nincs ok. A befelezett Medrolt (8mg) már csak minden második napon kell bevennem. Kérdeztem tőle, hogy nem kellene-e vajon újraszámolni a testsúlykilogrammra kikalkulált kemót, mert az első számlálás óta rámkúszott 3 farmerméretnyi kiló, de azt mondta, hogy nem kell.
A mindennél fontosabb kérdéseimre a válasza: napozni, szolizni lehet, bár utóbbit ő nem tartja egészségesnek, de nem lesz semmi bajom, ha arrafelé vetődnék.
Egyébként továbbra is jól vagyok, ennek ellenére némiképp elvesztettem a magamba/agyamba vetett önbizalmam, és félve attól, hogy neadjisten bármikor elveszthetem az eszméletemet, és jöhet egy újabb rettenetes, fejsebvarrással végződő roham a megnövelt antiepileptikumok ellenére is, ezért nem mertem egyedül utazni Budapestre, hanem az édesanyámba kapaszkodtam, és vittem magammal ismét kísérőként.
Új protokoll van érvényben az OITI-ben. Főorvos úr 11-ig "kiszórja" a kemósokat, tehát már többé (remélhetően) nem kell délutánba nyúlóan ücsörögnie senkinek a váró kőkemény padjain (noha én már orvosoltam a problémát egy magammal vitt párnával).
Találkoztam ismét kedves sorstársammal (M.R.-rel, és ez nem poén, mert ez a monogramja), hihetetlenül besűrűsödött és sötétebbé vált a haja, illetve megismerkedtem L. Bélával, aki négyes grádusú GBM-mel küzd. Innét is üdvözletem küldöm és a Jóisten segítségét kérem a mihamarábbi gyógyulásához. És természetesen M.R.-nak is azt kívánom, hogy mielőbb épüljün fel, hiszen nagy szükség van rá még sokáig!
Miután
gyorsan végeztünk a kórházban, anyukámmal elvillamosoztunk
Rákospalotára a temetőbe. Noha pontos leírást kaptam arról, hogy hol
találom K.Gy. sírját, alig találtuk meg. Ugyan édesanyám azt mondta az
egyikre, hogy szerinte az lesz az, de én azt hittem, hogy az
első sor az konkrétan a legelső az adott parcellában, és nem a 3., de aztán segítséget
kértünk az irodában, és ott az egyik kedves nő leírta a szomszédos
sírokon
szereplő neveket, úgyhogy rá kellett jönnöm, hogy az első sor bizony a
harmadik...
és anyunak van igaza. Vittem két zárt, kifejezetten temetői üvegmécsest,
és imádkoztam érte magamban. (Döbbenetes egyébként, hogy
micsoda római oszlopos, lovas emlékműveket, üvegházakat látni ott!)
Kép forrása: http://gravelyspeaking.com/
A következő (18.) kemókapszula-gyűjteményt március 30-án veszem át, MR-kontrollra pedig majd csak április 14-én megyek.Máskülönben jól vagyok. :-)
Azt tudtátok, hogy a Kaméleon c. magyar film egyes jeleneteit az OITI-ben vették fel? Egyszer kórházbelsőként, másszor rendőrségi bejáratként volt látható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése