Megvolt a harmadik roham

Forrás: https://www.pinterest.com/

Január 27-én, kedden egy újabb epilepsziás rohamomból következő 2 éjszakás-3 napos teljes panziós fehérvári kórházi tartózkodásomból 29-én délután jöhettem ki. Hogy mi és miképpen történt, azt leginkább a szemtanú(k) elbeszéléséből tudom magam is csak rekonstruálni.

Éppen készülődtünk iskolába kedden reggel a kislányommal, amikor is azt éreztem, hogy a nyakam és az arcom rángatózni kezd, és nincs rá hatással az akaratom. Úgy emlékszem, hogy akkor kezdtem kiabálni Borinak, majd elsötétedett előttem a látótér, hanyatt estem, és bevertem a tarkómat az előszoba egyik hegyes-éles fiókos kisbútorába, ömlött a sebemből a vér.

Kislányom hívta az édesanyámat nagyon ügyesen (mondhatni: rutinosan), majd anyukám a mentőket. Rögtön bent is fogtak megfigyelésre, miután 6 öltéssel összevarrták a fejbőrömet. A traumatológiai ambulancián dolgozók lassan-lassan már jóismerősükként köszöntenek... Az epilepsziaelleni reggeli Temozolomide-ot is duplájára emelték: 600mg-ra, az esti Levil maradt 1000mg.

Február 3-án, kedden voltam varratszedésen, előző nap pedig felvettem a 17. kemóciklus kapszuláit az OITI-ben.

Más nem történt. :-) Velem. Azonban sorstársaim közül ketten is beszámoltak éppen az arra a hétre eső rohamaikról. Véletlen? Vagy az időjárási frontok is hatnak ránk? Isten tudja...