2013. augusztus 1., csütörtök

Katatónia

Nehezemre esik bármit is csinálni... Reggel felkelek nagy nehezen... majd villámgyorsan katatón állapotba kerülök: órákig merengek a fogkrémmel telenyomott fogkefén. Kifejezetten emlékszem rá, hogy ezzel régebben szoktam ilyenidőtájt valamit tenni, de nem jut eszembe, hogy hogyan is álljak neki annak a dolognak...

Fájni nem fáj a kezelés... csak megzizzentem... iszonyúan lelassult és dezorientált lettem (papírom ugyan még nincs erről...), olyanokon vihogok, amik nem viccesek... És a fura az, hogy mintha TÉNYLEG kettő lenne belőlem... bent. Az egyik iszonyú bonyolultakat gondol, és persze szerintem nagyon izgalmasakat, a másik (a bolond vagy a Bolond?) viszont nem képes kimondatni velem azt a sok gondolatot... Végre egy nő, aki csöndben van... hihetnénk... ámde... belül nagy a hangzavar...

Lehet, hogy életre kelt -- külön-külön -- a két agyféltekém, és nem találják a kapcsolatot egymáshoz... mert a "hídon" is ott zizegnek a megvadult sejtek... Vagy mindez a sugarazás mellékhatása... Ma megyek hetedszerre. Még 23 alkalom maradt... szeptember közepéig kitart...

17 megjegyzés:

  1. szia Drága. kitartás ! Bea

    VálaszTörlés
  2. A fogkrém fölött órákig állsz, és nem tudod mit kell tenni vele, viszont a helyesírásod hibátlan?! kicsit hiteltelennek tűnik nekem ez az egész ne haragudj...

    VálaszTörlés
  3. nem haragszom
    nekem is
    a helyesírásért teljesen más agyrész felelős, mint a motorikus cselekvésekért

    VálaszTörlés
  4. nem tudhatom, hogy mi zajlik odabent, csak észlelgetem a tüneteimet

    VálaszTörlés
  5. plíz, az kommenteljen ilyeneket, aki már maga is túlesett sugárkezelésen, köszi

    nem tudtam, hogy a helyesírás a mércéje a dolgoknak

    VálaszTörlés
  6. írd meg, mit tegyek, és abbahagyom örömmel

    VálaszTörlés
  7. Gabi, ne húzd fel magad ezen, az illető, akinek pont annyira fontos a véleménye, mint a kiléte, nyilván jobban ismeri a tüneteket, mert nemcsak idegsebész, de maga is átesett már agydaganaton. A hozzászólása alapján sajnos úgy tűnik, nem gyógyult nyom nélkül...

    VálaszTörlés
  8. ajnos vesztettem már el családtagot eme betegség miatt, nem is olyan rég... igenis tudom miről beszélek és mit írok! Ha valóban annyira beteg vagy, mint azt állítod, akkor lehetséges hogy először a "6 évesed" sorsáról kellene gondolkoznod, és utána energiát fektetni a blogírásba... Mert egy igazi anya ezt teszi, és nem azon siránkozik, hogy még nem látta az Ír tengert...

    VálaszTörlés
  9. Panni, köszi, hogy vagy! :-)

    Kedves Névtelen Igazi Anya!
    Bazdmeg, bazdmeg, bazdmeg.
    A Borinak az igazi anyja tényleg én vagyok, majdnem belehaltam a szülésbe...

    Te élvezed, amit itt művelsz? Mert ha igen, és ott vigyorogsz a monitorod mögött, akkor arra kérlek, hívd fel az anyukámat, és ő majd elmondja neked, hogysmint van a "kislánya"... Nem hiszem, hogy olyan vidám dolgokat fog majd mondani neked... Kéred a számát???

    VálaszTörlés
  10. Kedves Névtelen!
    Kérlek fejezd be, ne írj többet ide.
    Gabi! Szeretünk és drukkolunk Neked, csodálatos ember vagy!
    Pusz :-*

    VálaszTörlés
  11. Szia.
    Már egy ideje olvaslak(idén január), amióta én is a sorstársad lettem. Én is most csinálom a sugárkezelést, illetve fejezem, 3 alkalmam maradt még(szintén 30-ból). Az elején ez a totál kóma nálam is előjött reggelenként, nagyon nagyon nehezen bírtam felkelni, és utána is órákba telt mire teljesen magamhoz téretem. De kb 1-1,5 hét után megszűnt, azóta nincsenek ilyen gondok, úgy hogy fel a fejjel, a rossz dolgok is elmúlnak, nem csak a jók.

    VálaszTörlés
  12. Hu Gabi, en nem gondoltam, hogy egyes Nevtelen sunyi alakok meg itt is elokerulnek es osztjak az eszt. Ez egyszeruen felhaborito. Az, hogy valakije beteg volt... Es??? Amig sajat magan nem tapasztalta (oruljon neki), addig fogja csak be a nagy szajat!

    VálaszTörlés
  13. Névtelen nyugodtan választhat gyorsan egy szép nevet (kommentküldés előtt a rendszer felajánlja, lehet vele élni nyugodtan, ha már akkora az arc), akkor legalább látjuk, tudjuk, hogy létezik. Nem is értem őt igazán: ha volt ilyesmi a családjában, hogy a francban nem képes egy mákszemnyi együttérzésre, empátiára, érdeklődésre? Mert észt osztani pont azok szoktak, akiknek fingjuk sincs, merre mennyi egy betegség...
    Hajrá, Gabi! Puszi, Noja

    VálaszTörlés
  14. Az ilyen szerencsétlen lelki nyomoroncok csak önmagukat minősítik, saját magukból indulnak ki, amikor olyat feltételeznek valakiről, hogy hazudik, ráadásul egy ilyen borzalmas élethelyzetben.
    De azért komolyan, az eszem megáll, mert az ilyenen nem lehet nem újra és úja megdöbbenni, hogy tényleg semmi empátia nem szorult egyesekbe, akik még egy ilyen helyzetben is képesek a másikba belerúgni. Mire jó ez, ha segíteni úgysem tudnak...?? :-(
    Gabi, ne foglalkozz vele, 1 pillanatnyi időt se érdemel.

    VálaszTörlés
  15. Olvasom egy ideje a blogodat, érdekes, egyben szomorú is. Névtelen senkivel meg nem kell foglalkozni. Bírom, aki azt mondja, volt a családjában ilyen, csakhogy az nem ugyanaz, mint saját magunk megélni. Kitartást a továbbiakban!

    VálaszTörlés