2013. június 6., csütörtök

Egy agyban az ellenséggel



4 óra 55. Ideje blogot írni.

Miután végignéztem, hogyan lesz az estéből madárcsivitelős hajnal, és meghánytam-vetettem a lehetőségeimet, és egyik sem tetszik különösebben, úgy döntöttem, nem sumákolok, és elnézést kérek mindazoktól, akikben azt a hiú reményt keltettem, hogy én Isten különleges teremtménye volnék, akire nem hat az evolúció, a genetika, ennélfogva a DNS-ei sem bolondulnak meg csak azért, mert ő úgy hiszi és akarja, ezért nem is lesz neki soha többé daganata.

Nos. Valóban. Daganatról szó sincs, azon már túlvagyok. Még egy műtétem nem lesz, ahogy azt itt meg is ígértem. Ami most van, az mindennél rosszabb. Befonta a műtéti üreget szépen ez az életemre törő kis pókocska, de az hagyján, ennyivel nem elégedett meg, hanem ráadásképpen a corpus callosumot, a két agyféltekét összekötő hidat is felzabálja, és utat tört magának – értsd: infiltrálja, beszűri – a bal agyféltekémet. Szépen látszik az MR-felvételen, hogy milyen hatékonyan dolgozik ellenem a rohadék.

Három okból bosszant nagyon, hogy ez történik.

- Felelősséget érzek azok iránt, akik diagnózisuk után kétségbeesetten a netet böngészve az én hurráoptimista, pozitívan hozzáálló (tegyük hozzá: valóságtagadó, önbecsapó, struccpolitikát művelő) blogomra akadtak, és belekapaszkodtak az okoskodásaimba, a lelki megnyilvánulásaimba, ad abszurdum erőt merítettek a történetemből. Nos, most őket mind – akaratomon kívül – cserbenhagytam.

- Azoktól is elnézést kell kérnem, akikben azt a látszatot keltettem, hogy az én étrendi változtatásaimmal és brutális mennyiségű vitaminok fogyasztásával elkerülhető ez az önszabályzó, öntörvényű sejtburjánzás. Tudom-tudom, milyen hosszú évtizedeken keresztül mérgeztem magam, most miért hittem, hogy pár hónap, év nekibuzdulás felülírhat bármit is...

- A harmadik ok a legnehezebb. Becsaptam magam, áltattam magam, és nem néztem szembe a valósággal. Azt képzeltem, mert azt akartam képzelni, hogy meggyógyultam, és hajtottam magam ezerrel. Nem vigyáztam magamra, hanem sokkal több terhet vettem a hátamra, mint amennyit egy egészséges ember is elbírna, én meg ráadásul ostorozom is magam az önmagammal szembeni elégedetlenség miatt, hogy nem vagyok annyira teherbíró, mint (szerintem) kellene. Két, sőt három helyen is dolgoztam egyidőben, mert azt hittem, örökké élek úgyis, és nem számít.

De kiderült, igenis sokat számít, hogy permanens stresszben élek, hogy nem engedem magam pihenni, hogy magamra vettem a „család”-fenntartás terheit, hogy nem vagyok képes kiállni önmagamért, hanem mindenhez mosolygok és jó képet vágok. Na most az a helyzet, hogy a mártírokat csak az oroszlánok szeretik.

Most, hogy Czirják Tanár Úr lemondott rólam, és búcsúzásképpen megölelgetett, én meg elsírtam magam a vállán, és átadott az onkológiának, ideje elgondolkodnom, hogy hogyan is akarom tölteni ezt a gyaníthatóan nem sok időt, ami még maradt. (NEM pesszimista vagyok, hanem realista, éppen itt az ideje!!!)

Ugyanis onkológiára én NEM MEGYEK. Nem vagyok hajlandó sugárterápiával gyorsítani a végzetem. Különben is, én ostoba, elköltöttem a pénzem koronára, ami 10 évig is kitart. Nem baj, majd a patológus nézegetheti, hogy hűűű de milyen szép is az a kétoldali felső fogpótlás… És majd 2300 körül ifjú archeológusok is csodájára járhatnak, hogy milyen fejlett is volt a fogtechnika akkoriban.

Pedig hát végre meg kellett volna engednem magamnak, hogy elücsörögjek az ír tenger partján. Ez az egyetlen tennivaló szerepel csak a bakancslistámon.

Túl régóta.


Tudom-tudom, hagyjam abba ezt a negatív szöveget, szedjem össze magam, ne süllyedjek az önsajnálatba, végül is nincs nagy baj, csak megeszi az agyamat a rák.

Tudományos érdeklődésűek részére bemásolom a leletemet:

Fáradékonyság, feledékenység jelentkezett, a mai napon készült korábbi MR vizsgálatot összehasonlítva a 2012.05.24-i felvétellel: kifejezett növekedést és a korábbinál kiterjedtebb halmozást mutató infiltratív glioma rec. bifrontalisan, jobb oldali túlsúllyal, a corpus callosum infiltratiójával. Vélemény: Progressio, onkológiai kezelése szükséges, ezért jav., hogy az Orsz. Onkológiai Intézetben Lőwey Főorvos Úr rendelésén jelentkezzen.

Addig is hallgassunk Loreena McKennitet.

http://youtu.be/If8k59xJIOk

12 megjegyzés:

  1. Gabi, respect ezért a bejegyzésért! Sokunknak soha nem volt még ilyen emberfeletti pillanata. Köszönöm, hogy megírtad.
    marczin orsolya

    VálaszTörlés
  2. Gabi, kimondhatatlanul sajnálom, álmomban nem gondoltam ilyen fejleményre :-(( Mit mondanak, mi várható? Sebészeti megoldás sincs? Kemo? Gamma-kés? Akármi? Nagyon-nagyon sajnálom! Pedig Te odatetted a magad 50%-át, a hitet.

    VálaszTörlés
  3. Nem tudok szolni se.Csak ülök és bámulok ki a fejemből.De meg kéne mindent próbálni.Egy nagyon jó ok erre a kislányod :-) Bea a "szomszédból"

    VálaszTörlés
  4. Tudom, könnyű mondani: tarts ki! Harcolj és higgy amíg lehet. Próbálj pihenni, stresszmentesebben élni, amennyire ez lehetséges.

    Te nem csaptál be senkit! Hitet adtál és adsz másoknak!

    Gondolatban Veled vagyok, küzdj tovább.

    VálaszTörlés
  5. Drága Gabi!
    Megdöbbentem, lemerevedtem a hírtől.
    Nem tudom mit mondjak, Lélekben Veled vagyok, imádkozom Érted, Értetek!
    Edit

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm Nektek, hogy vagytok és gondoltok rám (ránk).

    Most az van, hogy ez a rohadék beszövi az agyam. Már nem gombóc, hanem amorf, ezért nem lehet sebészileg semmit sem tenni.
    Marad a sugárkezelés, de azt nagyon nem akarom...

    Majd hétfőn hívom az onkológiát, elmegyek a beszélgetésre, aztán az infók fényében eldöntöm, hogy magamtól alszom majd át a másvilágra, vagy igénybe veszem hozzá az orvosi segítséget... :-(

    A sugár sajnos sok esetben nem megoldás... voltak ismerőseim, akik... :-(

    VálaszTörlés
  7. Légyszi mindenképp írd majd meg, hogy mi volt az onkológusnál! Gondolok rád sokat.

    VálaszTörlés
  8. Gabi, de sok esetben megoldas lehet. :) Orulok, hogy elmesz az onkologiara. :) En is elmennek, ha mar megtettem volna mindent elotte (ahogy te is).

    VálaszTörlés
  9. Most találtam véletlenül ide Mollytól, nagyon sajnálom. :(
    Csak azt szerettem volna még hozzáfűzni, hogy ha gondolod, várunk az ir tengernél, nézz körül, szerzünk szállást és idegenvezetlek igy ismeretlenül is. :)

    VálaszTörlés
  10. Kedves Gabi!
    Az ír tenger vár Téged !!!
    Én is pipálgatom a saját bakancslistámat .
    Üdvözöllek: egy sorstársad

    VálaszTörlés
  11. Gabi sok-sok erőt kívánok Neked és ne add fel! Ismeretlenül is ölellek és nagyon szorítok,hogy sikerüljön felülkerekedned!

    VálaszTörlés
  12. Kedves Gabi !
    Tévedsz, Te valoban "Isten különleges teremtménye " vagy.
    A torteneteddel a hozzaalasoddal a blogod beirasaival, mély nyomot hagytál bennem, és még nagyon sok ember lelkében.

    Azt mondjak, az internet örök, soha nem felejt
    Ha én már nem is, de Te, a lelked, a gondolataid már itt vannak, lesznek örökké.

    VálaszTörlés