Várom egy neuroonkológus hívását, hogy a 2008-as szövettanban van-e vmilyen bonyolult nevű gén.
Ha van, akkor "megúszom" sima kemoterápiával, ha nincs, akkor sugár és kemoterápia. Besenyőpistabácsisan szólva, idegállapotom van.
Most pedig átballagok a pszichiátriai beutalómmal a szomszédba.
Még jó, hogy közel lakom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Régóta olvaslak, és én is csak azt tudom mondani, hogy te nem csaptál be senkit, egyszerűen hittél, reménykedtél. A stresszmentes élet, vagy legalábbis az erre való törekvés tényleg fontos lett volna, de a "ha" az, amivel az ember utólag nem foglalkozik.Gondolj inkább arra, hogy nem félelemben, rettegésben töltötted az elmúlt éveket, és minden értelemben teljes életet éltél. Drukkolok, hogy legyen elég a kemoterápia, és pont tegnap olvastam erről: http://www.unideb.hu/portal/en/node/5858
VálaszTörlésNem tudom, megvalósult-e, de ha jól tudom, Prágában már működik, érdemes ennek is utánanézni.
A realizmus meg jó, de ettől még lehet hinni. Hinni abban, hogy minél hosszabb időt tölthetsz még el a családod körében. Mivel lehet ilyenkor segíteni? Ha kell egy idegen váll, nagyon szívesen. Tényleg. Kitartás, és ismeretlenül is ölelés.
Weronika
Kedves Weronika!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy az értékes idődet a blogom olvasásával töltöd. Igazán csinálhatnál valami hasznosabbat is! ;-) Utánajárok, köszi a linket!!
Néha kell vmi haszontalan is:D Egyébként meg rengeteg érdekes dologról írtál, ami egészséges, vagy más betegséggel küzdőnek is hasznos lehet. A sílusodat meg témától függetlenül imádom, úgyhogy engedelmeddel maradok.:-) Sokan gondolunk rád, és ez jól is van így.
VálaszTörlésWeronika
Csak meg kéne már írnom azt a könyvet... a stílusom kedvelőinek :-))
VálaszTörlésLesz benne egy fejezet akkor még a lábon kihordott idegösszeomlásról és a kemóról.