2009. február 28., szombat

VÁLTOZÁS

Megkönnyebbültem.
Tényleg vége az őrületnek.
Kifújhatom magam.

Örülök, és elfogadom kételkedés nélkül, hogy teljesen jóindulatú daganat volt, és NEM RÁK! Persze, mint akkoriban írtam, azon is el lehet vitatkozni, hogy minden sejtburjánzás rák-e vagy csak nyelvészeti különbség van a jó- és rosszindulatú elváltozások között. Szépen gyógyulnak a huplik a fejemen, a hajam a borotvált területen már 7 centis, a homlokomon alig látható egy félcentis fehér vonal.

A lelkiállapotomban hatalmas változások álltak be. Energikus vagyok, eltűnt a szürke köd és állandó zsongás a fejemből, letisztultam, egyszerűbb lettem, nem agyalok annyit és nem bonyolítom túl a dolgokat (Remélem. :-) )

Amióta történt velem ez az egész... hmm... spirituális válságban vagyok. Minden élményem, tapasztalatom, a hitem, a világképem, mindaz, amiről éveken át azt hittem, én vagyok, most egy csapásra szertefoszlott. Nem tudom, mi igaz belőlem, és mi csak az agydaganat okozta agydeformáció biológiai hatása.

A gondolkodásom naponta alakul szkeptikus, racionálisabb irányba, magam is meglepődöm olykor, hogy micsoda fordulat következett be az elmémben is. Hát mégiscsak volt biokémiai és gondolkodástorzító hatása a daganat okozta nyomásnak.

Ugyan izgalmasabb az életre olyan kalandként tekinteni, amelyet az ember (a Jóistennel, Magasabb Intelligenciával stb. együtt) irányít, és nem gének, evolúció, megjósolhatatlan véletlenek, de kénytelen vagyok belátni, hogy úgy tűnik, szinte mindenre van elfogadható és elfogadott, egyszerű természettudományos magyarázat.

A természettudományos ismeretek - úgy vélem - alázatossá tesznek, és kitaszítanak képzelet- és érzésbeli (pl. imaginációs technikákkal stb. elmélyíthető) (tév)hitekből, amelyek szerint saját magam istene vagyok, és minden rajtam múlik, tőlem függ. El kell ismernem, hogy van rajtam kívül álló, tőlem független erő, ami lehet Isten, de lehet, hogy a Természet maga. A megnevezés tulajdonképpen mindegy is. A Természet ármánykodott ellenem, de a szelekciónak - az emberi tudásnak és az orvostudománynak köszönhetően - nem sikerült kiiktatnia engem.

Én - jelentem - tanultam. Most már nem az okokat keresem, hanem a megoldásra koncentrálok. Mindegy igazából, hogy mi okozta jelen esetben az agydaganatot, hiszen egy szimpla náthát sem vagyok képes megelőzni pusztán az elővigyázatosságommal, előrelátásommal, okok és tünetek ismeretével. Hiába eszem a vitaminokat, iszom rengeteg zöldség- és gyümölcslevet, veszek sálat-sapkát nyáron is, a nátha jön és letarol, ha akar. Tehát hiába is elmélkedek, meditálok, koncentrálok jó sokat az agydaganat eltüntetésén, akár az újmedicina ajánlott konfliktusfeloldási módszereivel, akár egyéb technikákkal, ha a nagy elmélkedés és konfliktusfeloldás közben jobblétre szenderít a terebélyesedő burjánzás... Az újmedicina különben is csak az okokkal foglalkozik, és ez divat is mostanában. Divat ez a hozzáállás meglátásom szerint, hogy az összefüggéseket, a mögöttes okokat keressük, vagy lássuk bele a dolgokba, és ne a megoldásra figyeljünk. Keresd a fejfájásod okát, de ne vegyél be Aszpirint, mert azzal csak a gyógyszergyárakat támogatod, akik pedig - mint hírlik - éppen az egészséged megrontására esküdtek össze.

Régebben magam is azt képzeltem, hogy jobb, helyesebb, egészségesebb, de mindenképpen izgalmasabb és kalandosabb erdei ösvényeken eljutni egy adott helyre, és magasan lenéztem azokat, akik inkább a korszerűbb autópályákra esküdtek. A hasonlat nem saját, valahol olvastam, és igen megtetszett. Ezt arra értem, hogy még mindig akadnak a netes "ismerőseim" között olyanok, akik szerint mégsem ez volt a helyes út, hanem természetgyógyászati és egyéb alternatív módon is lett volna lehetőségem elmulasztani a daganatot. /És ha meg mégsem, és meghaltam volna egy kis idő elteltével, akkor nyilván az lett volna a halálom oka, hogy nem hittem eléggé a módszerben./ Jelenleg olyan buzdító leveleket kapok, hogy most aztán igazán kezdjek el mindent bevetni a koncentrációtól a különféle sárkányfűárusok termékeiig mindent, hiszen új esélyt kaptam.

Végül is, lehet örülnöm, hogy nem démonok szálltak meg, hanem "csupán" agydaganatom volt. ;-) És milyen jó, hogy a Tanár Úr annak idején orvosi egyetemre ment és nem exorcizmust tanult teológiai fakultáson. És külön öröm, hogy nem máglyán égettek el a látomásaim miatt, hanem megműtöttek. Hálás vagyok és alázatos lettem. Letaszíttattam a mindenhatósági érzés trónjáról önmagam (és az időközben életre kelt józan eszem) által, és emberként most már csak egy parányi porszemnek látom magam az Univerzumban. :-) És csak azokkal a dolgokkal foglalkozom, amelyekre van valódi ráhatásom.

Újabban nagyon érdekel az agyműködés, a neuropszichiátria, az agy és a pszichés jelenségek kapcsolata. Bánki M. Csaba agykutató könyvei után Szendi Gábortól az Isten az agyban c. könyvét olvasom. Az is megér egy misét. :-) http://www.tenyek-tevhitek.hu/ isten-az-agyban.htm
Illetve Carl Sagantól a Korok és Démonok könyvét olvasom, és pillanatonként tekintek fel a könyvből, mert a saját ostobaságaimra és hiszékenységemre ismerek rá. Megdöbbentő élmény. :D

Hát ezek mennek.

És ezentúl nem foglalkozom daganattal, betegséggel, gyógyulással, gyógyítással, ellenben sokkal többet fogok bringázni (merthogy el kell kezdenem felkészülni arra a Dolomit-maratonra, amelyet az 50. életévemben ígértem teljesíteni, és már csak 15 évem maradt addig) túrázni, azokkal az emberekkel törődni, akiket szeretek, vidám filmeket nézni és olyan könyveket olvasni, amelyek nem valóságtorzító eszméket terjesztenek. Ámen. ;-)

6 megjegyzés:

  1. Egyetértek veled, mindenben. Nézz előre, élvezd az életet, a családodat. Csak egészséget és boldogságot kívánok Nektek.
    Melinda

    VálaszTörlés
  2. Gabi! Nekem ez a beirásod tetszett a legjobban. Amikor bajban voltál megirtam Neked az én betegségem történetét. Ezt tettem azért, hogy erősitselek abban, hogy meg tudsz gyógyulni. A műtét elutasitását butaságnak tartottam volna és a kemoterápiát is végigcsináltam. A belső erőm a gyógyulásomban nagyon sokat segitett. A hitem, hogy meg fogok gyógyulni. Örülök, hogy élni akarsz! Én tudatosan keresem azokat az örömöket, amik az életemet szebbé teszik. Zene, szinház, kiállitás,a természetben való gyönyörködés. De mindig is igy éltem, ez nem a gyógyulásom utáni változás az életemben. Az agykontroll a mindennapokban segit, de én csak akkor programozok, ha baj van. Egyébként csak használom az agykontrollt.

    szeretettel egy "virtuális" ismerösöd, aki egyébként nagyon drukkolt Neked

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Anyum szokott a canadhun olvasgatni azokban a topicokban amikben Te is jelen vagy. Én igazából leragadtam ott, hogy mondta nekem, beteg vagy, agydaganatod van. Ez nem tudom mikor volt, de nem mostanában. Azóta időközönként gondoltam Rád, hogy vajon most mi lehet Veled. Na, most már tudom, és örülök, hogy így alakult az életed!
    Kicsit visszaolvastam a blogodban, érdekelt volna, hogy hogyan válsz egyre szkeptikusabbá de annyira vissza még nem sikerült olvasni. Bár végülis, teljesen mindegy, hogy miben hiszel a lényeg, hogy folyamatosan jól alakuljon az életed meg az élet körülötted. No meg akinek ennyi ak-s ismerőse van, annak könnyű:) Bele foglak venni én is az agykontrollozásaimba, nem mondom, hogy nagy kezeléseket fogok csinálni, valószínűleg csak egy gondolat erejéig de remélem az is használni fog.
    További szépeket!

    VálaszTörlés
  4. Szia Gabi!

    Nagyon örülök a pozitív gondolataidnak. Erős voltál, erős vagy most is, minden elismerésem a tiéd!
    Fogunk mi még együtt bringázni! :- )

    VálaszTörlés
  5. Kedves Évaa!
    Persze, hogy emlékszem rád!
    És én is "aszpirinszerűen" szoktam használni az agykontrollt. Nem öntöm ki a gyereket a fürdővízzel együtt! ;-)
    Puszillak!
    Gabi

    VálaszTörlés
  6. Kedves Melinda!
    Köszönöm!
    Puszillak!
    Gabi

    VálaszTörlés