Hathetes konzílium

Az ambulancián találkoztam volt betegtársaimmal. A veteránok visszatértek a harcmezőre.

Az "agy-kontroll" számomra óriási csalódás volt, mert az égvilágon semmit sem kontrolláltak, MR csak február 26-án lesz, még a huplis vágást sem tapogatta meg a fejemen. Tanár Úr elkérte a zárójelentést és a szövettani eredményt, rámnézett, megkérdezte, hogy érzem magam. Elmondtam, hogy hogy vagyok, majd a könnyeimmel küszködve feltettem a kérdéseim.

A beszélgetés nagyjából a következő információkat tartalmazta, nem feltétlenül ebben a sorrendben: Tanár Úr szerint mázlista vagyok, mert a lehető legjobb típusú daganat volt a fejemben. Az oligót ő jobban kedveli, mert az asztrocitóma kiszámíthatatlanabb. Örüljek, hogy így vagyok, mert van, akit egyidőben velem műtött és még mindig az intenzíven fekszik. Van, akinek 2 éven belül tér vissza, van, akinek 12 éven belül, a statisztikai átlag az az 5 év. Természetesen maradtak tumorsejtek az agyban, mivel csak a daganatot távolította el, az agyhoz, amennyire lehetett, nem nyúlt. Igen: lesz még műtétem, de többszöri műtéttel garantálható olyan életkilátás, mint a teljesen egészséges embereknek. Van esélyem megélni a magyarországi átlagéletkort.

Kemózni és sugarazni is lehetne, de teljesen felesleges, mert régebben adtak ilyen terápiát, de a visszanövés azzal vagy anélkül éppen ugyanolyan időtartamú volt. Nem rák. Nem képez áttéteket sem. A fejfájásom szerinte pszichés eredetű. Említettem, hogy a pálcikák és foltok továbbra is ott táncolnak a szememben. Azt mondta: nem számít. Mondtam: nekem azért mégiscsak valamelyest. Válasza, kissé neheztelő hangsúllyal: "Ne haragudjon, magának mégiscsak egy agydaganata volt!!" Szedjek nyugodtan bármilyen vitamint, étrendkiegészítőt, ha ez engem megnyugtat, de tudjam, hogy a daganat növekedését nem befolyásolja se pozitív se negatív irányba. A daganatot génhiba okozza. Elmondta röviden tömören az evolúció elméletét, az evolúció bennünk zajlik, nincs még vége. A genetikai változás viszi előre az emberiséget, amely változás néha jó, néha rossz, jelen esetben éppen rossz, mert daganatot okozott. Nem lennének madarak, ha a halakban nincs meg ez a genetikai program.

Nem én csináltam magamnak, mondta többször is, mert szerinte nem tudom befolyásolni, hogy mikor újul ki. Megnyugtatni próbált, hogy ez egy ellenőrizhető, kontrollálható folyamat, majd ő ezt felügyeli. Ha tetszik, vegyem úgy, hogy ő az agyam felelőse. Mondtam, hogy nagyon szívesen megtenném bűnbaknak a Tanár Urat, de én mégiscsak azt gondolom, hogy valami módon csak van valami közöm a daganat létrejöttéhez, de ő nem tágított a génektől. Mint mondta, ő a földön a legmagasabban fejlett emberi szerv, az agy szakembere, bízzak benne. Valamint túl sokat foglalkozok magammal, ismeri a fajtámat, csak rám kell néznie. Ne foglalkozzam annyit magammal, éljem az életem, majd ő meg a párom foglalkozik velem. Párom rákérdezett, hogy ha esetleg valamikor szeretnénk (szeretne) egy új gyereket, volna-e bármi akadálya a részemről. Már a kérdés felvetése is heves tiltakozást váltott ki belőlem, mindazonáltal sebészi akadálya nem lenne a dolognak, bár ő ilyen pszichés állapotban nem javasolná egyelőre. Hát röviden ennyi.