2014. január 16., csütörtök

Helyzetjelentés


Inkább megírom, hogy "na mi a helyzet azóta", ugyanis kezdek belefáradni megint a levéláradat megválaszolásába, és a telefonos érdeklődőknek is csak ugyanazt tudom mondani.

Voltam a fehérvári neurológia epileptológiai szakrendelésén, kaptam Trileptal nevű méregerős tablettát, amelyből reggel és este kell 300mg-ot bevennem preventíve. Ezt azért jó, hogy szednem kell, mert gyakorlatilag egész nap szédölgök, fáradt vagyok és gyenge. Ha már az alapbetegség nem okoz ilyeneket, majd okoz az epilepsziát megelőző gyógyszer! Hurrá!! Amikor megyek az utcán, húz balra a fejem.  Aki nem tudja -- márpedig ki tudná, nincs rám írva, hogy miért --, nyilván azt hiszi, hogy fényes nappal részeg vagyok.

Voltam EEG-n. Egyértelműen látszik, hogy  nincsenek konkrét epilepsziára utaló ún. tüskék az agyhullámaimban, ugyanakkor a tablettát folyamatosan szednem kell.


A következő kemociklus gyógyszereit február 3-án veszem fel, február 10-én MR-kontroll, annak az eredményével megyek vissza a helyi neurológiára.

Többen nehezményezték, hogy az utolsó képemen túl szomorú vagyok. Nem tudom, ki milyen lenne úgy félórával élete első, ezért sokkoló epilepsziás rohama után péppé harapdált nyelvvel...

Íme egy kevésbé szontyolgó, karácsonyi fotó. Egyébként életemben nem éreztem még ilyen jól magam, mint mostanában. Kevésbé jóindulatúak szerint ez a rengeteg, a központi idegrendszerre ható gyógyszer miatt van. Lehet. Ahogy az is, hogy rám talált egy igazi lélekgyógyász. Igaz, erről képesítése nincs, de hatalmas a szíve, és én éppen beleférek. :-)

Ez a kép december 24-én készült, azóta sokkal több a hajam!!
Na és mivel ez tényleg az én blogom, valóban azt teszek ki, amit csak akarok anélkül, hogy a szőnyeg alatt kúszva, sokszor elnézést kérve és folyton mentegetőzve kellene írnom. Aki ezzel nem ért egyet, ne olvassa, szépen kérem.

És még egyszer utoljára arra is megkérek mindenkit, hogy semmilyen ezoterikus, kvázi vallási, betegségek végső okait tutira tudó anyagot NE KÜLDJÖN NEKEM, ne hívjon semmilyen közösségbe, gyülekezetbe stb. Köszönöm!

2014. január 3., péntek

A józan ész ellenségei

Minden betegnek és gyógyulóban lévőnek:
A józan ész ellenségei 

2014. január 1., szerda

2013. december 31., kedd

Ez is kipipálva!

Megígértem, hogy csak akkor írok, ha "van valami". Nos, ma volt. Az év utolsó napján az agyam megtréfált életem első igazi epilepsziás nagyrohamával. Eddig csak az absence-ekről volt saját élményes tapasztalatom...

Bementem Bori szobájába, képszakadás. Röppenésnyi emlékmorzsák arról, hogy fel akarok állni, kapaszkodom a gyerekbabakocsiba, de elgurul, majd ráesem a fababaházra, épp nem törik össze. Esek-kelek... Bori mellém térdel, majd szól, hogy hívjam fel a mamát. 

Amikor észhez tértem, észleltem, hogy összepisiltem magam, iszonyúan fáj a szám és a nyelvem, a pulcsim tele van nyállal... Kislányom elmesélte, hogy rángatóztam a padlón.

Kedves Sorstársam arra kért, hívjam az OITI-t. Hívtam. Azt mondta az ügyeletes orvos, hogy ha ilyen jól vagyok, hogy tudok vele beszélni kb. egy órával a roham után, akkor nincs ok aggodalomra. Fő, hogy legyen mellettem valaki. És majd ne felejtsem el megmondani január hatodikán a kezelőorvosomnak, hogy mi történt, mert lehet, hogy kell egy epigyógyszer is...


2013. december 23., hétfő

Boldogságos Karácsonyt

kívánok mindenkinek, akit -- természetesen nem szánt szándékkal, de mégis -- kifelejtettem volna a Küldöttek listájáról ezzel a dallal:


2013. december 13., péntek

Minden rendben, új frizurám van


Csak kibukik belőlem az exhibicionizmus... Növöget a hajam. Pedig még nem telt el félév azóta, hogy kihullt.  Kedves rokonom, Tündi, kicsit hozzáigazította a többit is. Ha jó idő lenne, így jármék az utcán is. Lehet, hogy ez marad most már öregasszonykoromig!! Végre megtaláltam a hozzám közelálló, kényelmes frizurát. :-))

2013. november 20., szerda

Itt a vége!


Komolyan. A mai nappal abbahagytam a kirakatban "ácsorgást". 

Nem akarok másokat felzaklatni a "kattogásaimmal", noha senkit sem köteleztem semmilyen módon arra, hogy ezt az oldalt olvasgassa. De a dicséretekből és a kritikákból éppúgy elég! Nincsen ugyanis elegendő verbális eszközöm arra, hogy a támadásokat visszaverjem, magamat megvédjem élőszóban, telefonban. És magyarázkodni sem szeretnék, főleg a lustaságomat nem kívánom kommentálni. Annyit azért hozzátennék, hogy nem igaz, hogy egész nap ezen a blogon ügyködök, vagy ezt tartom a figyelmem fókuszában. És igen, van ez a hit AK-s és pozitív gondolkodó körökben, hogy amire az ember figyel, az megnő (ezt a fiúk gondolom jobban tudják), és amit a figyelmünk fókuszában tartunk, amire koncentrálunk, az belép az életünkbe. Nem hiszem, hogy ez a blog tartja fenn a tüneteimet, és azért nem reagált a szervezetem a sugárra, hogy legyen miről panaszkodni... 

Azoktól is elnézést szeretnék kérni, akik azt képzelik rólam, hogy még mindig az az ember vagyok, aki huszonegynéhány évvel ezelőtt voltam, BCs barátnője. Figyelem! Azóta RENGETEG idő telt el, sok minden történt mindenkivel...

Van, aki boxzsákot püföl, van, aki kimegy az erdőbe ordibálni -- kinek-kinek a temperamentuma, karaktere szerint -- én meg írok. Visszatérek a jól bevált A/5-ös spirálfüzetekhez és töltőtollakhoz. A saját nyugalmam érdekében.

Köszönöm mindenkinek, aki önmagamtól akar megvédeni. 
Mindenkinek kívánok hosszú, egészséges életet! :-)

December 9-én megyek a következő adag gyógyszerért, február 10-én MR-re. Más nincs. 

Megerősítés az elhatározásomhoz: ma reggel szíven ütött, hogy az az esemény, amelynek minden részletére világosan és pontosan emlékszem, meg sem történt!!!