2014. július 3., csütörtök

Epilepsziás nagyroham 2.0

Vasárnap délelőtt ügyeket intéztem a belvárosban. Tűző napsütésben, fejfedő nélkül, bringával. Hazaértem, tettem-vettem a konyhában, ki akartunk menni a Halesz-ligetbe Borival, mert görkorizni szeretett volna. Egyszer csak arra eszmélek, hogy jóképű mentősök*, köztük az unokatestvérem ébresztgetnek fölém hajolva, és kérdezgetik, hogy hányadika van ma, miközben én a konyhakövön fekszem. Az események későbbi rekonstrukciója alapján kiderült, hogy rosszul lettem, összegörnyedtem, hanyatt estem, bevertem a fejem nagyon csúnyán a padlóba, illetve a konyhapult sarkába vagy a tűzhelyébe, rángatóztam, kicsit habzott a szám, eltorzult az arcom. Hanyatt vágódtam, elvesztettem az eszméletem. Amikor a kislányom, illetve anyukám felfedeztek, vérbe "fagyva" feküdtem, piros tócsában a fejem körül, akár egy fejlövés után... Anyukám, aki a Bori szobájában ablaksikálással volt elfoglalva, sokkot kapott a látványtól, és hirtelen nem tudta, mit kell tenni. Átküldte Borit a szomszédba, hogy segítsenek. Mentőt hívtak, beszállítottak a traumatológiára, ahol több órát töltöttem hanyatt fekve, illetve valahányszor felegyenesedtem, összehánytam magam.

Összeragasztották a terjedelmes fejsebemet, és csináltak egy CT-t is, amely szerint nem lett koponyán belüli vérzésem. Szerettek volna bent fogni pár napra, azonban mivel nekem hétfőn egyébként is jelenésem volt az Amerikai úton (OKITI) a következő kemóadagomért, így a fehérvári orvos megbeszélte a budapestiekkel, hogy felszállítanak mentővel. Így is történt. Szerdán reggel hagyhattam el a budapesti kórházat. Itt is szeretném megköszönni Kővári Attilának, Kőváriné Moldován Tündének, Varga Róbertnek, Attila munkatársa Robinak, Dr. Bagó Attilának, minden nővérnek és mindenkinek, aki segített nekem túlélni ezt a pár napos durván szédülős-hányós őrületet. Külön köszönöm Kassovitz Lacinak és Kővári Enikőnek és kislányának Grétának a látogatásaikat és a hozott finomságokat!
(Kép forrása: http://aliasczardjmv.5mp.eu/web.php?a=aliasczardjmv&o=FOkKCqKAGV)

Tanulság: nem elég a befelezett 300 mg-nyi Trileptal, vissza kell állnom a 600 mg-ra, ahogy azt megbeszéltem anno dr. Hosszú Zoltán fehérvári neurológus-epileptológus főorvossal.

*A mentősök szó helytelen valójában, mert olyat sem mondunk, hogy tűzoltósok vagy rendőrösök... :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése