Szünet

Addig, amíg nem írok megint, két eset forog fenn:

1. meghaltam (tudom, G, érzelmileg zsarolok...)
2. nem haltam meg, rendesen folyik a sugárkezelés

Mindenkinek jó nyarat kívánok...

B...us...

Jézusmária! Nem tudok mit kezdeni a kötekedő -- és névtelen -- hozzászólásokkal...

Maradjunk annyiban, hogy régebben is intelligensebb voltam a sokévi átlagnál, és szerencsére sem a helyesírásom, sem az agyam (vagyis az agykérgem, amit "én"-nek él meg az ember) nem sínylette (még) meg a tortúrát.

Valami buta oknál fogva azt képzeltem, hogy azzal, hogy leírom, hogy mi történik velem, TALÁN tudok segíteni másoknak, akik még az események előtt állnak...

De ha ne írjak inkább, csak egy szavatokba kerül, és befejeztem ezt az egész marhaságot.
Több időm marad másra...
Szóljatok csak, ha idegesítő ezt a blogot olvasni.

Katatónia

Nehezemre esik bármit is csinálni... Reggel felkelek nagy nehezen... majd villámgyorsan katatón állapotba kerülök: órákig merengek a fogkrémmel telenyomott fogkefén. Kifejezetten emlékszem rá, hogy ezzel régebben szoktam ilyenidőtájt valamit tenni, de nem jut eszembe, hogy hogyan is álljak neki annak a dolognak...

Fájni nem fáj a kezelés... csak megzizzentem... iszonyúan lelassult és dezorientált lettem (papírom ugyan még nincs erről...), olyanokon vihogok, amik nem viccesek... És a fura az, hogy mintha TÉNYLEG kettő lenne belőlem... bent. Az egyik iszonyú bonyolultakat gondol, és persze szerintem nagyon izgalmasakat, a másik (a bolond vagy a Bolond?) viszont nem képes kimondatni velem azt a sok gondolatot... Végre egy nő, aki csöndben van... hihetnénk... ámde... belül nagy a hangzavar...

Lehet, hogy életre kelt -- külön-külön -- a két agyféltekém, és nem találják a kapcsolatot egymáshoz... mert a "hídon" is ott zizegnek a megvadult sejtek... Vagy mindez a sugarazás mellékhatása... Ma megyek hetedszerre. Még 23 alkalom maradt... szeptember közepéig kitart...

Ma végre kiderült...

..., hogy az ARTISTE I. besugárzóban összegyűlt emberek egy része AGYas, másik része proszTATA...

Már amikor az előzetes bejelentkezéskor -- a sugárszökevénységem viszonylag röpke állapotát megelőzően -- körbetekintgettem a Primus II. (teljestest) besugárzó várójában, mondtam is Balázsnak, hogy senkihez nem mernék odamenni, és a kezébe nyomni egy kivonatos szórólapot a paleo életmódról, étrendről, hogy emberek: Itt a tuti, ettől vagytok betegek!!! Illetve attól vagytok nemegészségesek..., hogy nem ezt ettétek mindeddig.

Ugyanis nem lehet elhinni, én legalábbis képtelen vagyok rá, hogy mindenkire ráhúzzuk, hogy glutén, laktóz, lektin és társai az okai ezeknek a hihetetlen méretű sejtburjánzásoknak test(ek)szerte... EGYSZERŰEN LEHETETLEN, hogy csakis a kaja volna az oka mindennek... Különösen a csernobili katasztrófa által érintett országokban...

Ne haragudjon rám senki... amiért kvázi kitértem...

Addendum

"Kockázatok és mellékhatások tekintetében" a helyzet a következő:
kedves fogászdoktorom szerint NINCS köze az eltört (korábban gyökérkezelt és még mindig bent tartózkodó) fogamnak a sugarazáshoz. Pedig azt hittem...

Minden nap fáj a fejem, több helyen is pontszerűen szurkál, ilyet még azelőtt nem tapasztaltam. De az a mantrám, hogy minél jobban fáj, annál jobban gyógyulok...;-)

Továbbá borzasztóan fáradékony vagyok, és rettenetesen le vagyok lassulva, olyan, mintha lassított felvételen mozognék.

Minden reggel és este 1 dl ivóGLICERINt kell bejuttatnom a szervezetembe. Ez a legrosszabb minden közül, illetve még a napi 2x-i utazgatás is elég kemény (ennek megoldásán már dolgozik legkedvesebb barátosném), bár amikor légkondis vonattal megyünk, az egész tűrhető, de akkor meg este jelentkeznek megfázásosságos szimptómák...

Amúgy pedig nem szeretném magam figyelni egész nap, mert van ám nekem egy zöldgallytöréses kis hatévesem is!!! :-))

Holnap exdaganatosok bulijába vagyok hivatalos Sársaintmájkl-ra. Nekem nyilván megelőlegezték :-)

Röviden ennyi.
Puszilok mindenkit.

Radioterápia

Az első sugárkezelésen túlestem tegnap.
A gép pont így néz ki: GÉP, csak éppen rajtam maszk van, amivel moccanatlanul rögzítenek az ágyhoz -- szemben ezzel a fotóképes fiatalemberrel.

Nem sok mindent lehet erről írni, éppúgy ahogy a "na milyen volt a röntgened" kérdésre sem... Körbe-körbeforog körülöttem a készülék, nem látni, nem hallani semmit (miért, mit vártam?), de ott az agyam mélyén valami történik... nyilvánvalóan...

Mint tudjátok, nagyon fontos a pozitív hozzáállás, amit nem szeretnék olyan történetek olvasásával sem gyengíteni, mint a "nekem is volt egy agydaganatos ismerősöm, de már elmúlt..."
Ezért arra kérek mindenkit, aki irántam és a sztorim iránt érdeklődik, hogy csakis pozitív, optimista kimenetelű infókat osszon meg velem!! :-) Köszönöm a megértéseteket!

Életjel

Nincs kedvem blogot írni... de fent vagyok persze a fészbúkon, ha valaki mindenképpen engem akar látni, olvasni stb.
Olyasmik történtek/történnek velem, amikről nehéz egyértelműen eldönteni, hogy valóban égi jelek, vagy a beteg agyam produkálja őket...
Voltam maszkkészítésen, a sugarazás kedden kezdődik.