Magyar cím: BBC - Tények a vitaminokról - M2 - TV rip
Angol cím: "Horizon" The Truth About Vitamins
Megjelenése: 2004
Európa szerte dúl az egészség forradalom. Az emberek csak Angliában évi 300 millió fontot költenek olyan tablettákra, melyekről azt hiszik, csodálatos és természetes módon megelőzik, vagy egyenesen meggyógyítják legrettegettebb betegségeinket. Minden nap több millió ember kapkodja be a különféle vitaminokat legyen az - C vitamin, A vitamin, B vitamin, E vitamin - meggyőződve arról, hogy ezáltal máris gondoskodott egészségének megóvásáról. Azonban mint mindennel az életben, a vitaminokkal is mértékkel kell bánnunk - ellenkező esetben komoly egészség károsodásnak tehetjük ki magunkat, és óriási tévedés azt hinni, hogy csak a gyógyszerszedésnek van, az extra nagy adag vitamin szedésnek nem lehetnek mellékhatásai.
A vitaminok biokémiai katalizátorok. A katalizátorok olyan kémiai anyagok, amelyek a kémiai folyamatokat meggyorsítják és a reakció végén változatlanul visszamaradnak. Működésük bonyolult folyamat, olyan reakció utat nyitnak meg, amelyeknek kisebb az aktiválási energiájuk, mint az eredeti átalakulásnak. És mindig kis mennyiségben van rájuk szükség és egyben a szervezetünk számára nélkülözhetetlen anyagok. Nyilván ha ezt a szükséges mennyiséget nem kapja meg a szervezet, az a működésének a rovására megy. Egy jól vitamin ellátott szervezet viszont a betegségekkel szemben is ellen állóbb lesz, illetve könnyben gyógyul. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindezen túl a vitaminoknak valami különleges, plusz gyógyító hatása lenne.
Aki extra nagy adag vitamint fogyaszt, (ez például a C vitamin esetén napi akár 5000 mg-ot vagy még többet jelent - a Béres Actival Max multivitamin tablettában is csak 300 mg van) az nem csak az egészségét veszélyezteti - olyan következményekkel amik esetleg csak egy évtized múltán jelentkeznek - hanem minimum a pénzét is kidobja az ablakon, mellyel egyedül a vitaminbizniszelő sarlatánok anyagi bevételeit gyarapítja.
Letöltési segédlet: http://torrentkereso.hu/?v=torrent&id=278918
2009. január 23., péntek
2009. január 18., vasárnap
2008. december 14., vasárnap
Zárul Gabi mókatára - egyelőre
Kedves Mindenki, aki azzal töltötte értékes idejét, hogy ezt a blogot olvasta, hozzászólt, segített, támogatott, megosztotta velem a gondolatait, érzéseit! Rövid gondolkodás után úgy határoztam, hogy felfüggesztem az írást, mert igazából nincs miről mindaddig, amíg el nem megyek a következő MR-re, az pedig csak 2009. február 26-án lesz. Írogathatnék minden másról, vagy bemásolhatnám a titkos naplóm jegyzeteit :-), de nem akarok a tárgytól nagyon eltérni. Ezért egyelőre megköszönöm Nektek, hogy velem voltatok, szurkoltatok, támogattatok. Kívánok Nektek Áldott Karácsonyt, boldogságot, egészséget a következő évre! Gabi
2008. december 5., péntek
Louise L. Hay Éld az életed c. könyve szerint
Betegség: Daganat (Tumor)
Lehetséges ok: Régi sérelmek és megrázkódtatások őrizgetése. Lelkifurdalás.
Igen. Egyetértek. Rólam szól. Rólatok, akik szintén daganattal büntetitek magatokat, nem szól?
Hát én mégiscsak azt gondolom, hogy nem úgy vagyunk összerakva, hogy van egy lelki, pszichés működéstől független test, ami magától, befolyásolhatatlan, sőt rejtélyes genetikai, evolúciós programok alapján működik. Hanem igenis azt gondolom, hogy igaza van Eperjes Károlynak, aki szerint a mondás úgy helyes, hogy "ép lélekben - ép test". Én elég régóta nem vagyok jól lelkileg, illetve hol jobban, hol rosszabbul vagyok, és szerintem itt keresendő a genetikai aktiválódás kulcsa. Ezt nem azóta találtam ki, amióta ilyen könyveket olvasok, mert kb. amióta olvasok, "ilyen" könyveket olvasok, hanem egyszerűen meggyőződéssel vallom, hogy a lelki működésem, az elmém, az "énem" kiadta az önpusztító parancsot egyszer az agyamnak, a testem sofőrjének - ahogy Domján László mondja-, és ennyi időbe telt, mire a program elkezdett aktiválódni. És hiszek benne, hogy ha rendbeteszem a lelkem, nem lesz többé daganatom. Ámen.
Lehetséges ok: Régi sérelmek és megrázkódtatások őrizgetése. Lelkifurdalás.
Igen. Egyetértek. Rólam szól. Rólatok, akik szintén daganattal büntetitek magatokat, nem szól?
Hát én mégiscsak azt gondolom, hogy nem úgy vagyunk összerakva, hogy van egy lelki, pszichés működéstől független test, ami magától, befolyásolhatatlan, sőt rejtélyes genetikai, evolúciós programok alapján működik. Hanem igenis azt gondolom, hogy igaza van Eperjes Károlynak, aki szerint a mondás úgy helyes, hogy "ép lélekben - ép test". Én elég régóta nem vagyok jól lelkileg, illetve hol jobban, hol rosszabbul vagyok, és szerintem itt keresendő a genetikai aktiválódás kulcsa. Ezt nem azóta találtam ki, amióta ilyen könyveket olvasok, mert kb. amióta olvasok, "ilyen" könyveket olvasok, hanem egyszerűen meggyőződéssel vallom, hogy a lelki működésem, az elmém, az "énem" kiadta az önpusztító parancsot egyszer az agyamnak, a testem sofőrjének - ahogy Domján László mondja-, és ennyi időbe telt, mire a program elkezdett aktiválódni. És hiszek benne, hogy ha rendbeteszem a lelkem, nem lesz többé daganatom. Ámen.
Hathetes konzílium
Az ambulancián találkoztam volt betegtársaimmal. A veteránok visszatértek a harcmezőre.
Az "agy-kontroll" számomra óriási csalódás volt, mert az égvilágon semmit sem kontrolláltak, MR csak február 26-án lesz, még a huplis vágást sem tapogatta meg a fejemen. Tanár Úr elkérte a zárójelentést és a szövettani eredményt, rámnézett, megkérdezte, hogy érzem magam. Elmondtam, hogy hogy vagyok, majd a könnyeimmel küszködve feltettem a kérdéseim.
A beszélgetés nagyjából a következő információkat tartalmazta, nem feltétlenül ebben a sorrendben: Tanár Úr szerint mázlista vagyok, mert a lehető legjobb típusú daganat volt a fejemben. Az oligót ő jobban kedveli, mert az asztrocitóma kiszámíthatatlanabb. Örüljek, hogy így vagyok, mert van, akit egyidőben velem műtött és még mindig az intenzíven fekszik. Van, akinek 2 éven belül tér vissza, van, akinek 12 éven belül, a statisztikai átlag az az 5 év. Természetesen maradtak tumorsejtek az agyban, mivel csak a daganatot távolította el, az agyhoz, amennyire lehetett, nem nyúlt. Igen: lesz még műtétem, de többszöri műtéttel garantálható olyan életkilátás, mint a teljesen egészséges embereknek. Van esélyem megélni a magyarországi átlagéletkort.
Kemózni és sugarazni is lehetne, de teljesen felesleges, mert régebben adtak ilyen terápiát, de a visszanövés azzal vagy anélkül éppen ugyanolyan időtartamú volt. Nem rák. Nem képez áttéteket sem. A fejfájásom szerinte pszichés eredetű. Említettem, hogy a pálcikák és foltok továbbra is ott táncolnak a szememben. Azt mondta: nem számít. Mondtam: nekem azért mégiscsak valamelyest. Válasza, kissé neheztelő hangsúllyal: "Ne haragudjon, magának mégiscsak egy agydaganata volt!!" Szedjek nyugodtan bármilyen vitamint, étrendkiegészítőt, ha ez engem megnyugtat, de tudjam, hogy a daganat növekedését nem befolyásolja se pozitív se negatív irányba. A daganatot génhiba okozza. Elmondta röviden tömören az evolúció elméletét, az evolúció bennünk zajlik, nincs még vége. A genetikai változás viszi előre az emberiséget, amely változás néha jó, néha rossz, jelen esetben éppen rossz, mert daganatot okozott. Nem lennének madarak, ha a halakban nincs meg ez a genetikai program.
Nem én csináltam magamnak, mondta többször is, mert szerinte nem tudom befolyásolni, hogy mikor újul ki. Megnyugtatni próbált, hogy ez egy ellenőrizhető, kontrollálható folyamat, majd ő ezt felügyeli. Ha tetszik, vegyem úgy, hogy ő az agyam felelőse. Mondtam, hogy nagyon szívesen megtenném bűnbaknak a Tanár Urat, de én mégiscsak azt gondolom, hogy valami módon csak van valami közöm a daganat létrejöttéhez, de ő nem tágított a génektől. Mint mondta, ő a földön a legmagasabban fejlett emberi szerv, az agy szakembere, bízzak benne. Valamint túl sokat foglalkozok magammal, ismeri a fajtámat, csak rám kell néznie. Ne foglalkozzam annyit magammal, éljem az életem, majd ő meg a párom foglalkozik velem. Párom rákérdezett, hogy ha esetleg valamikor szeretnénk (szeretne) egy új gyereket, volna-e bármi akadálya a részemről. Már a kérdés felvetése is heves tiltakozást váltott ki belőlem, mindazonáltal sebészi akadálya nem lenne a dolognak, bár ő ilyen pszichés állapotban nem javasolná egyelőre. Hát röviden ennyi.
Az "agy-kontroll" számomra óriási csalódás volt, mert az égvilágon semmit sem kontrolláltak, MR csak február 26-án lesz, még a huplis vágást sem tapogatta meg a fejemen. Tanár Úr elkérte a zárójelentést és a szövettani eredményt, rámnézett, megkérdezte, hogy érzem magam. Elmondtam, hogy hogy vagyok, majd a könnyeimmel küszködve feltettem a kérdéseim.
A beszélgetés nagyjából a következő információkat tartalmazta, nem feltétlenül ebben a sorrendben: Tanár Úr szerint mázlista vagyok, mert a lehető legjobb típusú daganat volt a fejemben. Az oligót ő jobban kedveli, mert az asztrocitóma kiszámíthatatlanabb. Örüljek, hogy így vagyok, mert van, akit egyidőben velem műtött és még mindig az intenzíven fekszik. Van, akinek 2 éven belül tér vissza, van, akinek 12 éven belül, a statisztikai átlag az az 5 év. Természetesen maradtak tumorsejtek az agyban, mivel csak a daganatot távolította el, az agyhoz, amennyire lehetett, nem nyúlt. Igen: lesz még műtétem, de többszöri műtéttel garantálható olyan életkilátás, mint a teljesen egészséges embereknek. Van esélyem megélni a magyarországi átlagéletkort.
Kemózni és sugarazni is lehetne, de teljesen felesleges, mert régebben adtak ilyen terápiát, de a visszanövés azzal vagy anélkül éppen ugyanolyan időtartamú volt. Nem rák. Nem képez áttéteket sem. A fejfájásom szerinte pszichés eredetű. Említettem, hogy a pálcikák és foltok továbbra is ott táncolnak a szememben. Azt mondta: nem számít. Mondtam: nekem azért mégiscsak valamelyest. Válasza, kissé neheztelő hangsúllyal: "Ne haragudjon, magának mégiscsak egy agydaganata volt!!" Szedjek nyugodtan bármilyen vitamint, étrendkiegészítőt, ha ez engem megnyugtat, de tudjam, hogy a daganat növekedését nem befolyásolja se pozitív se negatív irányba. A daganatot génhiba okozza. Elmondta röviden tömören az evolúció elméletét, az evolúció bennünk zajlik, nincs még vége. A genetikai változás viszi előre az emberiséget, amely változás néha jó, néha rossz, jelen esetben éppen rossz, mert daganatot okozott. Nem lennének madarak, ha a halakban nincs meg ez a genetikai program.
Nem én csináltam magamnak, mondta többször is, mert szerinte nem tudom befolyásolni, hogy mikor újul ki. Megnyugtatni próbált, hogy ez egy ellenőrizhető, kontrollálható folyamat, majd ő ezt felügyeli. Ha tetszik, vegyem úgy, hogy ő az agyam felelőse. Mondtam, hogy nagyon szívesen megtenném bűnbaknak a Tanár Urat, de én mégiscsak azt gondolom, hogy valami módon csak van valami közöm a daganat létrejöttéhez, de ő nem tágított a génektől. Mint mondta, ő a földön a legmagasabban fejlett emberi szerv, az agy szakembere, bízzak benne. Valamint túl sokat foglalkozok magammal, ismeri a fajtámat, csak rám kell néznie. Ne foglalkozzam annyit magammal, éljem az életem, majd ő meg a párom foglalkozik velem. Párom rákérdezett, hogy ha esetleg valamikor szeretnénk (szeretne) egy új gyereket, volna-e bármi akadálya a részemről. Már a kérdés felvetése is heves tiltakozást váltott ki belőlem, mindazonáltal sebészi akadálya nem lenne a dolognak, bár ő ilyen pszichés állapotban nem javasolná egyelőre. Hát röviden ennyi.
2008. december 3., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)