Képeket tettem fel

With my favourite English teacher ever!

A "nincsenek véletlenek" témaköréhez tartozik a mai találkozás is. 

"Véletlenek"

Olyan, mintha valaki odafentről tologatná a bábuit a Nagy Sakktáblán...
Nem először fordult ma elő, hogy éppen akkor, éppen ott, teljesen "véletlenül", de leginkább váratlanul bukkant fel valaki az életem történéseiben...

És utólag mindig beigazolódni látszik, hogy nincsenek úgy igazából véletlenek. Ezen már újabban csak mosolygok. Lehet vitatkozni persze, hogy de milyen Isten az olyan, aki agydaganattal sújtja a benne hívőt, ámde én mégiscsak azt gondolom, hogy a Valóság szövetében vannak felfeslett lyukak, ahová beilleszkednek a váratlan, nem vélt események és találkozások.

A vitatkozós hozzászólások között megírtam, hogy szemben az eredeti elhatározásommal -- nevezetesen, hogy visszautasítom a kezeléseket -- meggondoltam magam. Ugyanis egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy jó döntést hoztam. Sőt. Furdalt a lelkiismeret, hogy "az Öreg" valamit eltervezett számomra, én pedig visszakozok. A döntésembe belejátszott az is, hogy sokat beszélgettem oligo-túlélőkkel, akik sajnos nincsenek jó passzban.

Minden este imádkoztam, és kértem, hogy segítsen, mert nem tudom, mit tegyek. Azt érzem, hogy valamiért alá kell vetnem magam, de én nem teszem...  A családunkban előfordult sugárterápia utáni elhalálozások sem éppen a cselekvési szándékomat erősítették.

Gyötrődtem hosszú, álmatlan éjszakákon át. Amikor is egy szombati napon elhívtak Nagykanizsára egy gyógyító napra karizmatikus keresztény ismeretlen ismerőseim. Köszönöm annak (GZ), aki közbenjárt értem.

A gyógyítás alatt tényleges fizikai kontaktus nélkül "érintett meg" Zakariás atya. Mintha egy mágnes lett volna a kezeiben, és a bensőmből odahúzott volna magához "valamit". Amikor harmadszorra álltam előtte, az általa meghívott Szentlélek hatalmasat taszított rajtam. Miközben a ragyogó mennyezetet tanulmányoztam zokogva a templom kövén fekve, arra gondoltam, hogy honnan lehet megkülönböztetni vajon, hogy ez az erő honnan érkezik... Mert ugyanezt tudja jónéhány ismerősöm is, akik az egyház szerint nyilvánvalóan ördögi praktikákat űznek...

Különös volt, hogy a plébánia a SUGÁR úton volt. Érintve éreztem magam, hiszen ugye éppen akkor "sugárszökevény" voltam... Így történt, hogy igazán arcba- és gyomorbavágó, egyértelmű JELet kaptam. Másnap felhívtam a kezelőorvosomat, aki örömmel várt. Az ambuláns lapomra ráírták, hogy "jól együttműködő". Úristen, milyen akkor a nemjól? :-) Én 3 egész hétig bujkáltam...

Senki nem tudhat nálam többet rólam

Kedves "Nézőim"!

TÉNYLEG jól vagyok, és NINCS szükségem segítségre!!!
Ha lenne, már rég járnék onko-pszichológushoz (aki velem ellentétben soha nem esett át 25 alkalomnyi sugárkezelésen), vagy inkább a kognitív Szendihez...  De nincs. :-)

Az önbizalmam -- meg a lelkem -- hálistennek teljesen rendben van. Nem érzékelem a "nőiességem megcsonkításának", vagy nem is tudom, miféle traumát magyaráznak bele az ológusok/áterek... a haj ún. elvesztésébe.

Én simán felvállalnám ezt a frizurát is, de az anyukám, aki a kötelező kísérőm, nem engedi... pedig azt mondja, nem szégyell...

Talán inkább ezt kellene megpszichologizálni, hogy miért az anyám a kísérőm 39 éves koromban...

Még 6 sugárnyaláb...

Szinte hihetetlen, de hamarosan véget ér a sugárkezelés, és majd jöhet a kemoterápia.
Kifejezetten jól éreztem magam mindezidáig, sőt tegnap óta különösen.

Azt hiszem, módosítottak a 3 "belövési" területen, és emiatt nem vagyok már fáradékony, nem szédölgök, sőt a rövidtávú memóriám is alakulgat. Már nem csak eszembe jutnak nagy horderejű dolgok (hol a vonatjegy, hova tettem Borit stb.), de az is ESZEMBE JUT, hogy megfeledkeztem korábban bizonyos dolgokról. Remek érzés :-)

Azt hiszem, fogok majd hiányozni a bácsiknak.
Nem kis túlzással állíthatom, bearanyoztam a napjukat! :-))

A kezelőszemélyzet nagyon rendes velem, sokat segít nekem a hozzá(m)állásuk.

Jó hülyén ment el ez a nyár is... Szegény kis Borikának mindenképp...

Ui.: Google Fiókkal rendelkező felhasználók nyugodtan kommentelhetnek. Miután elolvastam, engedélyezem, hogy a blogban is megjelenjenek az értékes gondolataitok. 

A kopasz... hmmm... énekesnő...

Magamról hirtelen most ez a Ionescu-darab jut eszembe...

(Jézusmária, agydaganatos vagy, és mégis olyan színműveken jár az eszed, amelyeket sosem láttál,  csak hallottál róla? Ne haragudj, de ez az egész nekem túl HITELTELEN.)

Kedves Blogolvasók!

Míg a nép a belvárosban mulatozik , addig én végre végig tudtam olvasni az ÖSSZES hsz-t, ééés nem ment fel a vérnyomásom!!!
Nagyon különös, hogy sem B, sem én nem tudok rájönni arra, hogy ki a csuda lehet G??? Bringázik is meg eü-s is, meg nem tom még mit össze nem handabandázott magáról.... Ő ismer minket, mi meg nem őt.
Gondoltam egy miskolci neurológusra, de ő nem alacsonyodna le ehhez a stílhez... Mivel nagyon fájt a fejbőröm (nyilván, hiszen NEM egészséges...), már két napja letolattam a félméternyi hajam. Nem volt bennem annyi lelkierő, hogy ezt jóval az esemény -- az elodázhatatlan hajhullás -- előtt megtegyem, mint anno 2008 őszén.
Valami csodában reménykedtem, mint rendesen, hogy nekem NEM hullik majd... De bizony hullott. Konzultáltam a kezelőhölgyemmel -- minden nap elfelejtem a nevét mint abban a filmben, tudjátok... --, elmondta, hogy mit KELL sürgősen tennem, és én még aznap este elmentem anyukámmal és Borikánkkal a teszkógazdaságos fodrászatba, hogy megszabadítsanak a berasztásodott, összepulikutyásodott hajcsomóimtól. Köszönöm az ötletet az ötletadónak, és itt is elnézést kérek Tünditől, aki mára várt volna.
Majd lesz kép is, még egyelőre hullatom azt, ami megmaradt...Kérésre (és természetesen felbélyegezett és megcímzett válaszboríték ellenében) küldök belőle mintát... ha kéritek. GATTACA-rajongók DNS-mintát is kérhetnek belőle. Gyanítom, így könnyen kiderül, milyen gyereket NE akarjatok majd magatoknak. 1p19q kodelécióra figyelni ám!!! ;-)