2015. április 15., szerda

MR-ben jártam


Íme az újabb MR-eredményem. A hülyeség a fejemben hála Istennek, stagnál, nincs változás az előző (januárihoz) képest. Mint azt már közhírré tettem, a januári pedig nem változott az október 4-i (igen jó!) eredménnyel összevetve.

Az új MR-gép lényegesen hangosabban dübörög, mint a korábbi, érdemes füldugót vinnie magával a kedves páciensnek, akkor is, ha előtte senki sem figyelmezteti erre. Nekem van füldugóm, és így annyira nem zavart, de lehet, hogy a metálkoncerteken edződött füleimet dugó nélkül sem zavarná. Noha ezek a gép által keltett csattogó, zakatoló ütemek inkább egy brutálisan hangosra sikeredett dark gabber techno-party képeit és hangzavarát idézik fel, lásd: Hardcore Gabber Set // 31.01.2014


Az én állapotom miatt valamiért nem szúrták félidőben a kontrasztanyagot, hanem az MR vizsgáló előtti váróban lévő ágyra kellett felfeküdnöm, és egy branült helyezett el az egyik kedves kis hölgy, majd ezen keresztül érkezett a vizsgálat közben a kontrasztanyag a véráramomba. Amikor jött a "cucc", feszítő érzést észleltem a karomban.

Más nem történt. :-)






2015. április 4., szombat

2015. március 2., hétfő

Pest


Március 2-án, hétfőn vettem fel a 17. kemóciklusom gyógyszereit. Nekem most nem túl jó a vérképem, Főorvos úr azt mondta, hogy van egy kis vérszegénységem, érthető és várható módon a Temozolomidtól teszem hozzá, de aggodalomra nincs ok. A befelezett Medrolt (8mg) már csak minden második napon kell bevennem. Kérdeztem tőle, hogy nem kellene-e vajon újraszámolni a testsúlykilogrammra kikalkulált kemót, mert az első számlálás óta rámkúszott 3 farmerméretnyi kiló, de azt mondta, hogy nem kell.
 

A mindennél fontosabb kérdéseimre a válasza: napozni, szolizni lehet, bár utóbbit ő nem tartja egészségesnek, de nem lesz semmi bajom, ha arrafelé vetődnék.

Egyébként továbbra is jól vagyok, ennek ellenére némiképp elvesztettem a magamba/agyamba vetett önbizalmam, és félve attól, hogy neadjisten bármikor elveszthetem az eszméletemet,
és jöhet egy újabb rettenetes, fejsebvarrással végződő roham a megnövelt antiepileptikumok ellenére is, ezért nem mertem egyedül utazni Budapestre, hanem az édesanyámba kapaszkodtam, és vittem magammal ismét kísérőként.

Új protokoll van érvényben az OITI-ben. Főorvos úr 11-ig "kiszórja" a kemósokat, tehát már többé (remélhetően) nem kell délutánba nyúlóan ücsörögnie senkinek a váró kőkemény padjain (noha én már orvosoltam a problémát egy magammal vitt párnával).

Találkoztam ismét kedves sorstársammal (M.R.-rel, és ez nem poén, mert ez a monogramja), hihetetlenül besűrűsödött és sötétebbé vált a haja, illetve megismerkedtem L. Bélával, aki négyes grádusú GBM-mel küzd. Innét is üdvözletem küldöm és a Jóisten segítségét kérem a mihamarábbi gyógyulásához. És természetesen M.R.-nak is azt kívánom, hogy mielőbb épüljün fel, hiszen nagy szükség van rá még sokáig!

Miután gyorsan végeztünk a kórházban, anyukámmal elvillamosoztunk Rákospalotára a temetőbe. Noha pontos leírást kaptam arról, hogy hol találom K.Gy. sírját, alig találtuk meg. Ugyan édesanyám azt mondta az egyikre, hogy szerinte az lesz az, de én azt hittem, hogy az első sor az konkrétan a legelső az adott parcellában, és nem a 3., de aztán segítséget kértünk az irodában, és ott az egyik kedves nő leírta a szomszédos sírokon szereplő neveket, úgyhogy rá kellett jönnöm, hogy az első sor bizony a harmadik... és anyunak van igaza. Vittem két zárt, kifejezetten temetői üvegmécsest, és imádkoztam érte magamban. (Döbbenetes egyébként, hogy micsoda római oszlopos, lovas emlékműveket, üvegházakat látni ott!)

Kép forrása: http://gravelyspeaking.com/

A következő (18.) kemókapszula-gyűjteményt március 30-án veszem át, MR-kontrollra pedig majd csak április 14-én megyek.

Máskülönben jól vagyok. :-)

Azt tudtátok, hogy a Kaméleon c. magyar film egyes jeleneteit az OITI-ben vették fel? Egyszer kórházbelsőként, másszor rendőrségi bejáratként volt látható.


2015. február 6., péntek

Megvolt a harmadik roham

Forrás: https://www.pinterest.com/
Január 27-én, kedden egy újabb epilepsziás rohamomból következő 2 éjszakás-3 napos teljes panziós fehérvári kórházi tartózkodásomból 29-én délután jöhettem ki. Hogy mi és miképpen történt, azt leginkább a szemtanú(k) elbeszéléséből tudom magam is csak rekonstruálni.

Éppen készülődtünk iskolába kedden reggel a kislányommal, amikor is azt éreztem, hogy a nyakam és az arcom rángatózni kezd, és nincs rá hatással az akaratom. Úgy emlékszem, hogy akkor kezdtem kiabálni Borinak, majd elsötétedett előttem a látótér, hanyatt estem, és bevertem a tarkómat az előszoba egyik hegyes-éles fiókos kisbútorába, ömlött a sebemből a vér.

Kislányom hívta az édesanyámat nagyon ügyesen (mondhatni: rutinosan), majd anyukám a mentőket. Rögtön bent is fogtak megfigyelésre, miután 6 öltéssel összevarrták a fejbőrömet. A traumatológiai ambulancián dolgozók lassan-lassan már jóismerősükként köszöntenek... Az epilepsziaelleni reggeli Temozolomide-ot is duplájára emelték: 600mg-ra, az esti Levil maradt 1000mg.

Február 3-án, kedden voltam varratszedésen, előző nap pedig felvettem a 17. kemóciklus kapszuláit az OITI-ben.

Más nem történt. :-) Velem. Azonban sorstársaim közül ketten is beszámoltak éppen az arra a hétre eső rohamaikról. Véletlen? Vagy az időjárási frontok is hatnak ránk? Isten tudja...


2015. január 5., hétfő

Minden úgy van, ahogy volt

A 2015. január 5-i MR eredménye nem változott a tavaly október 4-ihez képest.


2014. december 23., kedd

2014. december 2., kedd

Háborgások



…és mivel most is elég zaklatott állapotban vagyok, végre megírom ezt a kerek egy hónapja magamban őrizgetett, formálgatott bejegyzést. Már az elején leszögezem, hogy szándékosan nem akarok megbántani senkit. Szerintem szíve joga mindenkinek abban hinni, amiben akar vagy amiben tud. Nem kételkedem a placebo-effektben, így ha valaki a citromos szódabikarbóna tumorsejtölő hatásában leli meg a saját „csodaszerét”, ám legyen, én nem beszélek le senkit semmiről, hiszen ki tudja, kit mi gyógyít (meg), kin mi segít. Nekem a Jóisten a „plüssmacim”, akihez esténként fohászkodok még egy napért, aztán a következőért, és így tovább. Vannak, akik meg éppen benne nem hisznek. Az ő dolguk, én nem bántok senkit a hitéért. De tőlem továbbra se kérje senki, hogy vegyek (csak próbaképpen) nanotechnológiás krémet, gyógygombát, ilyen-olyan csúcsvitaminokat, MLM-rendszerben árusított, kifejezetten rákellenesnek vélt készítményeket. (Hoppá! Nincs egyetlen rák, így egyetlen rákgyógyszer sem létezhet, amit „az orvosok titkolnak” előlünk…)

Felháborító igen, hogy rajtam az MR-eredményeim tükrében állítható, hogy segít a kemókapszula, amely mint tudjuk nem más, mint sejtméreg, az orv doktorok és a gyógyszerlobbi összeesküvésének egyik eszköze az emberiség kiirtása érdekében. Míg mások ismerősei, rokonai, akiken aztán valóban kipróbáltak mindenféle kvantumplazma generátoros kezelést, atlantiszi gyógymágiát, hordtak magukon, magukkal köveket-kristályokat, átrendezték a lakásukat, ágyaikat nem érhette semmiféle földi és égi sugárzás, elektroszmog, ették-itták a csodaszereket hónapszám, és lám, szegények, mégis fogták magukat és meghaltak! Nekem meg a káanyukámat, hogy rajtam segít a Temozolomide, ami az emberiségellenes illuminátus-szabadkőműves terv részeként… bla-bla… de nem írom le még egyszer, bővebben lásd a megfelelő honlapokon, tele van velük a fészbúk meg a net úgy általában. 

Jó, ki tudja, lehet, hogy elbízom magam én is… De szépen kérek MINDENKIT, hogy ne akarjon nekem „csak az én érdekemben” és „csak elkötelezettség nélküli kipróbálásra ajánlani” semmiféle szert, kapszulát, krémet, tablettát és italt és lekvárt se, mert se kedvem, se pénzem effélékre, de ha lenne is, közbeszólna az elmém, amelyet mostanában ezeken a blogokon pallérozok: http://kodpiszkalo.blog.hu/ és http://alimento.blog.hu/

Semmit nem eszek meg, nyelek le, kenek magamra vagy próbálok ki, amire nem a neuro-onkológus kezelőorvosom késztet.

És igen, bizonyára van „lelki oka” is a betegségeknek, nem kétlem. Voltam én is családállításon, és jártam egy igen kedves, aranyos hölgyhöz jungi szerepszemélyiségekkel dolgozó beszélgetésre, és sokat írtam a családomról szép füzetekbe. Igen, szerintem feldolgoztam a lelki gubancaimat. Lényegesen kevesebbet (anyukám által igazolhatóan!) „lelkizek”, borongok, sirdogálok, mint akár 5 évvel ezelőtt is. Megbocsátottam mindenkinek mindazt, amivel megbántott, hiszen ők éppen azt a maximumot tudták életük abban a pillanatában nyújtani nekem, még ha én másképp is éltem meg a történések idején. Van rálátásom a családi gubancainkra, az ún. „blokkokra”, igen, ahogy a Harcosok klubjában is elhangzik: „Apu elcseszett élete vagyok”… De apu már nincsen. Ahogy az akkori Gabi sincsen már…

Na szóval nem akarok cinikus lenni, és olyat írni, hogy: Bocsánatot kérek, hogy engem gyógyít(ani tűnik) a Temozolomide kemókapszula, míg mások meg ezzel vagy enélkül is, de meghalnak. Mindazonáltal, mégis ilyenek járnak a fejemben annak a néhány üzenetnek, ímélnek és telefonhívásnak a hatására… De nektek is megbocsátok :-), mert úgy hírlik, a negatív érzelmek rongálják az immunrendszert. És nem is kell, hogy mindenki velem örüljön!


 Kép forrása: http://fineartamerica.com/featured/angry-ocean-on-a-clear-day-mark-gilmore.html

2014. december 1., hétfő

K. Gy.


Tegnap voltam ismét az OITI-ben, vérkép rendben, megkaphattam a 14. kemóciklus kapszuláit és gyógyszereit (Medrol befelezve, most már remélhetőleg kevesebbet fogok hízni…) Korán érkeztem, még sötét volt a Déli pályaudvaron, amikor befutott a gyorsvonat, ennek következtében a 7-es sorszámot kaptam a kórházban. Bár mi, ott üldögélők nem tulajdonítunk nagy jelentőséget a sorszámoknak az orvos elé járulás szempontjából, de azért mégis számít… Várakozás közben megismerkedtem egy kedves lánnyal (ha olvasod, írj nekem, kérlek a gabi.kovari@gmail.com címemre!), akinek a neve azon nyomban kihullott a rövidtávú memóriámból, amint bemutatkozott.

Majd megérkezett egy új, kedves ismerősöm is, aki aktív korában topmenedzserként dolgozott menő nagyvállalatoknál, de mint tudjuk, a betegség nem válogat… Összefutottam egy fehérvári volt munkatársammal, akinek sajnos a feleségével van hmmm… egészségi probléma.
Aztán jött a 7-es sorszám, odabent értesültem arról a lesújtó hírről, hogy egy kedves ismerősöm november 2-án elment. 

Ez a hír egészen gyomron ütött. Ő volt az ugyanis, aki a hívásaival, üzeneteivel, mindig optimista, bátorító, biztató mondataival akkor is erőt tudott önteni belém, amikor éppen mélyponton voltam. Igen, nekem is vannak mélypontjaim. Persze az öngyötréssel már semmin nem segíthetek, Gyuri nem lesz kevésbé halott, ha én azon sirdogálok, hogy milyen tuskó (ingerült, zaklatott, türelmetlen) szoktam lenni vele, miközben ő valóban csak segíteni akart nekem, rajtam. Csak éppen én úgy éreztem, hogy elég nekem a magam baja, az övéit (képzelteket és valódiakat) már nem vagyok képes „hordozni”… Hát így, megkésve, könnyeim mögül kérek bocsánatot, és remélem, hogy tényleg az  angyalok vigyáznak rád „valahol odaát”…


2014. október 7., kedd

De igen, mégis: VAN említésre méltó változás!


Tegnap, azaz október 6-án vettem fel a 12. kemóciklus gyógyszereit. Még nagyjából egy év van hátra, azaz áll előttem. De nem bánom, hiszen HATÁSOS nálam a Temozolomide. Félidőben ez nagyon szép eredmény.

Odaadtam kezelőorvosomnak a szombati MR-leletemet. Az én kedves orvosom azt mondta, hogy nagyon örül ennek az eredménynek, mert amikor először találkoztunk, és vittem a tavaly júniusi MR-leletemet (amikor kiderült, hogy beszőtte az agyamat), akkor nem sok esélyt látott arra, hogy ebből valami jó is kisülhet.

Aztán megmutatta az akkori (2013. június 6-i) felvételeket, mellé tette a mostaniakat, és valóban döbbenetes a különbség!!! NAGYON ÖRÜLÖK!!!

Köszönöm mindannyiótoknak, akik itt a blogon, a facebookon, e-mailben, vagy személyes találkozások alkalmával biztattok és erőt adtok, gondoltok rám és imádkoztok értem!

Én pedig minden sorstársamnak mielőbbi állapotjavulást és maradéktalan gyógyulást kívánok! :-)






2014. október 4., szombat

MR lelet 2014. október 04.


Érdemi változás nincs!!!








2014. július 9., szerda

Új gyógyszer

Tegnap, azaz július 8-án voltam ismét a fehérvári neurológián dr. Hosszú Zoltán főorvos úrnál. Elmeséltem neki, hogy mi történt. Azt mondta, igen, a napszúrás hívta elő a rohamot, ez az orvosi tankönyveiben is szerepel, tehát semmi újjal nem tudtam ezúttal előállni.

Mivel anno év elején úgy beszéltük meg, hogy ha jó lesz az MR-em, megfelezhetem a sokféle mellékhatást előidéző Trileptalt, ezért csak az esti 300mg-ot vettem be. Tegnap óta azonban egy új epilepszia elleni gyógyszerrel bővült a repertoárom, az 500mg-os Levillel. Most két hétig ezt kell szednem reggel, este a 300-as Trileptalt, július 24-e után pedig  reggel 1000mg Levilre kell váltanom. Ősszel megyek vissza a doktor úrhoz élménybeszámolózni.

Várakozás közben rám villant egy rég nem látott tekintet, és megdöbbentő módon azon nyomban beugrott, hogy a fiút az A1 wellnessből ismerem, és utoljára éppen 10 éve találkoztunk. Ennek nagyon örültem. A találkozás tényének is, illetve legfőképpen annak, hogy valami rejtelmes módon, de tökéletesen működik a hosszútávú memóriám! :-)

A mindennapi gyógyszerezésem most így alakul:

Reggel:

  • 20mg Quamatel
  • 8mg Medrol
  • 500mg Levil
Este:
  • 20mg Quamatel
  • 8mg Medrol
  • 300mg Trileptal
Kemós napokon pedig kiegészül a napi 8mg Ondansetron-nal és a 340mg Temozolomide-dal.


2014. július 3., csütörtök

Fejseb

Beretválva, ragasztva, elfeküdve I.


Beretválva, ragasztva, elfeküdve II.

Epilepsziás nagyroham 2.0

Vasárnap délelőtt ügyeket intéztem a belvárosban. Tűző napsütésben, fejfedő nélkül, bringával. Hazaértem, tettem-vettem a konyhában, ki akartunk menni a Halesz-ligetbe Borival, mert görkorizni szeretett volna. Egyszer csak arra eszmélek, hogy jóképű mentősök*, köztük az unokatestvérem ébresztgetnek fölém hajolva, és kérdezgetik, hogy hányadika van ma, miközben én a konyhakövön fekszem. Az események későbbi rekonstrukciója alapján kiderült, hogy rosszul lettem, összegörnyedtem, hanyatt estem, bevertem a fejem nagyon csúnyán a padlóba, illetve a konyhapult sarkába vagy a tűzhelyébe, rángatóztam, kicsit habzott a szám, eltorzult az arcom. Hanyatt vágódtam, elvesztettem az eszméletem. Amikor a kislányom, illetve anyukám felfedeztek, vérbe "fagyva" feküdtem, piros tócsában a fejem körül, akár egy fejlövés után... Anyukám, aki a Bori szobájában ablaksikálással volt elfoglalva, sokkot kapott a látványtól, és hirtelen nem tudta, mit kell tenni. Átküldte Borit a szomszédba, hogy segítsenek. Mentőt hívtak, beszállítottak a traumatológiára, ahol több órát töltöttem hanyatt fekve, illetve valahányszor felegyenesedtem, összehánytam magam.

Összeragasztották a terjedelmes fejsebemet, és csináltak egy CT-t is, amely szerint nem lett koponyán belüli vérzésem. Szerettek volna bent fogni pár napra, azonban mivel nekem hétfőn egyébként is jelenésem volt az Amerikai úton (OKITI) a következő kemóadagomért, így a fehérvári orvos megbeszélte a budapestiekkel, hogy felszállítanak mentővel. Így is történt. Szerdán reggel hagyhattam el a budapesti kórházat. Itt is szeretném megköszönni Kővári Attilának, Kőváriné Moldován Tündének, Varga Róbertnek, Attila munkatársa Robinak, Dr. Bagó Attilának, minden nővérnek és mindenkinek, aki segített nekem túlélni ezt a pár napos durván szédülős-hányós őrületet. Külön köszönöm Kassovitz Lacinak és Kővári Enikőnek és kislányának Grétának a látogatásaikat és a hozott finomságokat!
(Kép forrása: http://aliasczardjmv.5mp.eu/web.php?a=aliasczardjmv&o=FOkKCqKAGV)

Tanulság: nem elég a befelezett 300 mg-nyi Trileptal, vissza kell állnom a 600 mg-ra, ahogy azt megbeszéltem anno dr. Hosszú Zoltán fehérvári neurológus-epileptológus főorvossal.

*A mentősök szó helytelen valójában, mert olyat sem mondunk, hogy tűzoltósok vagy rendőrösök... :D

2014. június 16., hétfő

MRI vizsgálat - 2014. június 07.

Összehasonlítva a 2014.02.10-i MR vizsgálattal:

A középvonalat balra kb. 1,5 cm-rel meghaladó és a corpus callosumot involváló jobb oldali frontalis inhomogén szerkeszetű és halmozású elváltozás mérete minden irányban mérsékelten csökkent, legnagyobb átmérője jelenleg kb. 5,6 x 5 x 4,7 cm. T2 súlyozásnál a laesio körül a hyperintenzitás kiterjedése főként dorsalis irányban enyhén csökkent. Az elülső frontalis műtéti behatolás mögött parasagittalisan a liquorhoz viszonyítva magasabb jelű bennéket tartalmazó cystosus elváltozás mérete hasonló a korábbihoz. Bal oldalon temporalis DVA* látható. A kamrarendszer frontális részeinek compressioja és dislocatioja lényegesen nem változott.

Vélemény: Enyhe méretcsökkenést mutató jobb túlsúlyú bifrontális tu. a corpus callosum infiltratiojaval.

*DVA: developmental venous anomaly (DVA) = cerebral venous angioma
Fejlődési eredetű (embrionális) vénás anomális = agyi vénás angióma (érdaganat)






2014. május 14., szerda

Pénzről van szó!!!


Kedves Sorstársaim!

Nekünk is jár a betegségünk utáni adókedvezmény évekre visszamenőleg is. Talán még  időben szólok, és fel tudjátok keresni a körzeti orvosotokat, aki kiadhatja Az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevételére jogosító igazolást. 

Hosszas procedúra és az OEP-pel való levelezést követően az én igazolásomra a C7930-as BNO kód került, amelyhez a kedves OEP-es hölgy azt írta nekem:

"Így ez megfelelhet a 335/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyos fogyatékosságnak minősülő betegségekről mellékletének 7. pontjában szereplő agy áttétes betegségének."

Kereshető kódok: http://www.gyogyinfok.hu/forum/BNO/index.asp

Remélem, segítettem nektek!
Üdv,
Gabi




2014. április 19., szombat

2014. április 9., szerda

Semmi különös


Nem történik semmi különös. Csökkentett mennyiségben szedem most a Temozolomidot, az eddigi 380mg helyett 340-et, ugyanis lett egy nem túl jó trombocitaszámom. Amúgy minden rendben. :-)

2014. március 4., kedd